4. A Sárga-folyó ura így folytatta:
-- A dolgokon belül vagy kívül találhatjuk
azt, ami alapján elválaszthatjuk az értékest és értéktelent? Vagy a nagyot a
kicsitől?
-- Ha a Tao fényéből nézzük, a
dolgok egyike sem értékes, és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger
ura – Ugyanakkor, ha a dolgok szempontjából nézzük, akkor önmagára mindegyik
értékesként tekint, és értéktelenként minden másra. Ha általános vélekedés
szempontjából nézzük, egy dolog értékét vagy értéktelenségét nem önmaga
határozza meg.
Viszonyítás szempontjából nézve
[a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy véljük, hogy nagyobb,
mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik
ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy véljük, hogy kisebb,
mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik
ne lenne kicsi. Ha megértjük, hogy az Ég és Föld akkorák, mint apró
gabonaszemek, vagy egy hajszál hegye akkora, mint egy hegyvonulat, akkor
megértjük azt is, hogy a méret viszonylagos.
Hasznuk szempontjából nézve [a
dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert van benne valami
hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos.
Ha azért tekintünk hasznavehetetlennek egy dolgot, mert van benne valami
hasznavehetetlen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne
hasznavehetetlen. Ha megértjük, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik
sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük a hasznosság viszonylagosságát.
Hajlam szempontjából nézve [a
dolgokat], ha elfogadjuk azt, amit ők elfogadnak, akkor a tízezer dolog között
egyetlen egy sincs, ami ne lenne elfogadható. Ha elítéljük azt, amit ők
elítélnek, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne
elítélhető. Ha megértjük azt, hogy Jao és [a zsarnok] Csie is elfogadta saját
tetteit, és elítélte a másikét, akkor megértjük, hogy az elfogadás vagy
elítélés hajlam szerint történik.
Régen Jao lemondott Sun javára,
így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Ce Cse javára, ezzel megszégyenült.
Utána Ce Cse uralkodott, végül mindkettőt megölték.1 Tang és Vu harcok
által váltak királyokká. Po herceg is harcolt a királyságért, de elbukott.2
Ha megfigyeljük a harc és lemondás eme példáit, vagy Jao vagy Csie viselkedését,
akkor láthatjuk, hogy érték és értéktelenség az idő függvénye, ezért nem lehet
állandónak tekinteni.
(1Jen/Yan királyát,
Kuaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva ajánlja fel trónját miniszterének.
Ő ezt meg is tette i.e. 312-ben, arra számítva, hogy a becsületes minisztere
visszautasítja a trónt, és ezután még hűségesebb, még megbízhatóbb lesz.
Azonban a terv nem vált be, a király által felajánlott trónt minisztere, Ce Cse
átvette, és az idős Kuaj teljes mértékben Ce Csé-nek lett kiszolgáltatva. Három
évvel később forrongások dúlták fel az államot, és Jen/Yan nemesei Csi állam királyának
segítéségét kérték. A harcokban Kuaj meghalt, az elfogott Ce Csé-t pedig
kivégezték.
2Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu állambéli Ping király egyik unokája volt, aki i.e. 478-ban sikertelen puccsot indított Huj, Csu állam királya ellen. A puccsot leverték, ő maga pedig öngyilkosságot követett el.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
