(XIV. 2.) Az Ég körforgása

 

2. Tang, Sang főminisztere az emberségről kérdezte Csuang Cé-t*.

Csuang Ce így válaszolt:

-- A tigrisek és farkasok emberségesek.

-- Hogy érted ezt?

-- Az apaállatok és a kölykeik kedvelik egymást. Miért mondod hát, hogy nem emberségesek? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Mondanál valamit a tökéletes emberségről?

-- A tökéletes emberség nem kedvel senkit – mondta Csuang Ce.

A főminiszter így szólt:

-- Azt hallottam, hogy ha valaki nem kedvel senkit, az nem szeret, és ha valaki nem szeret, akkor nincs meg benne a szülők tisztelete (xiao/hsziao). Tehát mondhatjuk azt, hogy a tökéletes emberségben nincs szülői tisztelet?

-- Nem, dehogyis – felelte Csuang Ce – A tökéletes emberség egy fennkölt dolog, így az ilyen szavak, mint „szülői tisztelet”, nem képesek leírni. De ez nem azt jelenti, hogy az emberség felülmúlja a szülői tiszteletet, hanem azt, hogy messze állnak egymástól. Ha valaki délnek utazva elér Jing városába, ott megfordul és észak felé tekint, akkor nem fogja látni a Ming-hegyet. Miért nem? Azért, mert messze van tőlük. Ezért mondják, hogy tiszteletből könnyű jó gyermeknek lenni, de szeretetből nehéz jó gyermeknek lenni. De ha mégis könnyű volna szeretetből jó gyermeknek lenni, a szüleidről nehéz elfeledkezni. De ha még könnyű is elfeledkezni a szüleidről, őket nehéz rávenni arra, hogy elfelejtsenek téged. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy elfelejtsenek téged, te nehezen tudnál elfelejtkezni az Ég alatti világról. De ha te mégis el tudnál felejtkezni az Ég alatti világról, az nehéz volna, hogy az Ég alatt világ elfelejtkezzen rólad.

Az erény maga mögött hagyja Jao-t és Sun-t és megpihen a nem-cselekvésben. Haszna tízezer nemzedéket gazdagít anélkül, hogy az Ég alatti világnak tudomása volna erről. Miért kell sóhajtozni és az emberségről és szülők tiszteletéről beszélgetni? Szülők tisztelete (xiao/hsziao), testvériség, emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), hűség (zhong/csung), őszinteség, helyes viselkedés (li), becsületesség (xin/hszin) – ezekkel mind az erény szolgálatára lehetsz, de önmagában egyik sem értékes. Ezért mondják, hogy aki a legnemesebb, az megveti az állami rangokat; aki a leggazdagabb, az tudomást sem vesz az állam kincseiről; aki pedig már mindent megvalósított, azt nem érdekli a dicsőség és hírnév. Egyedül a Tao nem változik sosem.

 

(*Sang itt feltehetőleg Song/Szung államot jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 1.) Az Ég körforgása*

1.

-- Az ég állandóan forog?  A föld végig nyugalomban van? A nap és a hold versengenek egymással, hogy melyikük világítson az égen? Ki felügyeli és irányítja mindezt? Ki rendezte el így? Ki az, aki háttérben maradva működteti mindent? Vajon létezik valamiféle rejtett tényező, ami folyamatos mozgásra készteti a dolgokat, akár akarják, akár nem? Vagy a dolgok maguktól mozdulnak és meg sem tudnak állni?

A felhőkből jön az eső vagy az esőből keletkeznek a felhők? Ki gyűjti össze a felhőket és hullajtja az esőt ily bőkezűen? Ki az, aki háttérbe maradva létrehozza ezt az érzéki örömöt**?

A szél északon keletkezik és felettünk kavarogva először nyugat felé fúj, aztán kelet felé. Kinek a lélegzete ez? Ki az, aki háttérbe húzódva fújtat így?
Megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt az egészet?

Hszien Sao, a sámán magához intett és így szólt:

-- Gyere, elmondom neked. Az égnek hat iránya van és öt eleme***. Ha a császárok és királyok ezekkel összhangban tevékenykednek, akkor jó lesz a kormányzásuk; ha ezekkel ellentétesen tevékenykednek, akkor annak szörnyű következményei lesznek. A kilenc Luo útmutatása alapján szemlélve a dolgokat, uralkodásuk tökéletessé válik és erényük megvalósul****. Felügyelik és megvilágítják alant a földet, és az egész Ég alatti világ támogatja őket. Ezért hívják őket „legfőbb uralkodóknak”.

 

(*Ez a fejezet olyan különleges, talányos kérdéseket felsoroló résszel indul, mint amilyenekre az ősi indo-európai jósok és mágusok keresték a válaszokat.

Később átmenetileg újra olvashatunk a többi „égi” fejezet központi témaköréről, amelyekben az emberség és a szülő-gyermek kapcsolat érdemeit taglalja az ismeretlen szerző.  A fejezet hátralévő része a Sárga császár természetfölötti szertartási zenéjének leírását tartalmazza és jó néhány olyan érdekes társalgást, amely Konfuciusz és Lao Ce között zajlik.

**Burt Watson kommentárja szerint a „felhők és eső” kifejezés a régi időkben a közösülésre utalt, és feltehetően emiatt alkalmazza ennek a résznek az írója azt a furcsa szófordulatot, mint „érzéki öröm”.

 

***A kínai filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém és víz.

 

****Feltehetően az Öt klasszikus egyikének, az Írások könyvé-nek (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) „Nagy síkság” fejezetére utal ez a mondat, ami kilenc részből áll. Úgy tartják, hogy egy teknős hátára írták, ami a Luo-folyóból mászott elő.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)