(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba utazott, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez*:

-- Mi a véleményed a Mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd a végén – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambusz dobozokban tárolják és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják. Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók**. De ha bárki visszatenné őket a bambusz dobozukba, újra betakarná őket hímzett szövettel és maga mellett tartaná, miközben teszi a dolgát és velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek az előző királyoktól erednek és maga mellett tartva teszi a dolgát és mellettük tér nyugovóra maga köré gyűjtött tanítványaival egyetemben. Ennek eredményeként Szung államban az emberek kivágták azt a fát, ami alatt pihent ő és tanítványai, Vejben (Wey-ben) még a lábuk nyomait is eltörölték, és Sang-ban és Csou-ban pedig komoly gondjaik lettek. Nem olyan volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait megtámadták, hét napon át nem ettek főtt ételt, élet és halál között lebegtek. Nem olyan volt ez, mint egy rémálom***?

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen használt csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem olyanok, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[dinasztia] és Lu állam nem olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki régi Csou[-dinasztia] kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Hatalmas munka eredmény nélkül, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Bárki, aki ezt teszi, nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet mindenféle torzulás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha húzol rajta egyet, lemegy, és ha elengeded és feljön. Vagyis nem a kút rúdja húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert ugyanazok, mint a jelenlegiek, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra****. A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait akár össze is hasonlíthatjuk a galagonyával, a körtével, a naranccsal és a dinnyével. Az ízük teljesen különböző, de mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot és ráadod Csou hercegének köpenyét, szegény majom szétharapdálja és összetépi mindegyiket. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőlük. Csak nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméje nagyon felkavarodott, gyakran ráncolta homlokát és úgy nézett mindenkire maga körül*****. A szomszédságában egy csúnya nő, látván Hszi Si szépségét, hazament és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották őt, bezárkóztak és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották őt, fogták feleségüket és gyerekeiket és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Szegény csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A Mestered is bajba fog kerülni!

 

(*Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2. részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

**A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét magára terelje. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

***Ezeket a nehézségeket, üldözéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelentené.

 

****A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

*****Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Az északi kapunál Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, hallgattam a Hszien Csi zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félni kezdtem, utána már kimerültnek éreztem magam, a végére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni és úgy felkavarodtam, hogy alig tudtam magam tartani.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberek adták elő, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie és az Éghez alkalmazkodnia, az öt erényt kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába*. Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és elhal, civilek és katonák egymást váltják; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A zene hangjai kiáramlottak a fényre, mint egy rovar, amelyik téli álmából ébred, majd egy mennydörgés csattanásával ijesztettem meg a világot. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, egyszer erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ez okozott félelmet benned.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a nap és a hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, egyszer kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak és nem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni vagy védelmezni szellemedet tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok kimértek voltak, tiszták és élesek. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a nap, a hold és a csillagok pedig követik pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál az úton vagy egy öreg fának támaszkodva nyögtél. Elméd kimerült a megértés vágyában, szemeid semmit nem értettek, látásod cserbenhagyott; erőd elégtelennek bizonyult annak a keresésében, amit még én magam sem értem el. Tested feloldódott az ürességben, elveszítetted önuralmadat és így elérted a megszabadulást. Ezt érezted kimerítőnek.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek nem fárasztottak le. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül terjedtek mindenfelé és úgy tűnt, mintha egy hangtalan, mély homályból törnének elő. Semmiből jöttek, a mély sötétség otthonából. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen mintát sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől és egy bölcshöz fordult tanácsért. Egy olyan bölcshöz, aki tisztában van a körülményekkel és beteljesíti a sorsát. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen ura ekként dicsérte**: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész eget és földet, átöleli mind a hat irányt.”

Hallani szeretted volna a zenét, de képtelen voltál magadba szívni. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene ijesztően indult és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerültséget okoztak, és ez a kimerültség teljesedett ki benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad butának. De a butaság tárta fel neked a Tao-t. A Tao, amit elvihetsz magaddal, bármerre is mész.

 

(*Ezt a mondatot több kiadásból kihagyták, ugyanis erős a gyanú arra, hogy ez egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

**Feltehelőleg egy ókori uralkodó, akit viszont máshol nem említenek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)