4. A régi idők igaz emberei magasztosan, fennkölten
viselkedtek, mégsem nem buktak el. Fogyatékosnak
tűntek, mégsem fogadtak el semmit. Tartózkodóan függetlenek voltak, de nem csökönyösek. Szétáradóan üresek maradtak, mégsem kérkedtek vele*. Derűsnek tűntek,
mintha [állandóan] boldogok lennének. Kelletlenül, csak akkor cselekedtek, ha már elkerülhetetlen volt**. Áradt belőlük a vonzerő és a
nyugodt erény (de). Távolságtartóan alkalmazkodtak a világhoz; önteltek voltak, mintha semmi nem irányíthatta volna őket. Szűkszavúságra törekedtek, mintha el akartak volna zárkózni a világtól; szórakozottan
viselkedtek, mintha elfelejtették volna, hogy mit akartak mondani.
[A régi idők igaz emberei] úgy tekintettek a büntetésre,
mint a testre; a szertartásokra (li), mint a szárnyakra; a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van; az erényre, mint ami indokolt. Mivel úgy tekintettek a büntetésre,
mint a testre, emberségesek voltak a halálbüntetés kiszabása során. Mivel
úgy tekintettek a szertartásokra, mint a szárnyakra, együtt haladtak a világgal.
Mivel úgy tekintettek a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van, bizonyos
dolgokat meg kellett tenniük. Mivel úgy tekintettek az erényre, mint ami
indokolt, olyanok voltak, mint egy kétlábú ember, aki [erőlködés nélkül] feljut
a hegy tetejére. És mégis mindenki azt hitte, hogy hatalmas erőfeszítéssel
tették azt, amit tettek***.
(*A Tao nem csupán spontán, azaz „magától olyan”, hanem üres
is, azaz „nem-levő”. A Tao-ot követő bölcs üressé teszi szívét/elméjét, hogy
megvalósíthassa azt a bizonyos „szabad vagy gondtalan kóborlást” vagyis a
dolgokon való felülemelkedést.
**A dolgokon való felülemelkedés valójában a nem-cselekvés
vagy nem-erőltetve cselekvés (vuvej/wuwei) megélése.
***Ez a második, egyben utolsó bekezdés - amely a taoista bölcset olyan
uralkodóként mutatja be, aki büntetéseket foganatosít, szertartásokat alkalmaz,
illetve a bölcsességet és erényt indokoltnak tartja – ellentétesnek tűnik a
könyv többi részén olvasható taoista bölcs tulajdonságainak leírásával. Mitsuji
Fukunaga japán fordító szerint ezek a mondatok egy i.e. 2.-3. századi szerző
betoldásai lehetnek, akire hatással voltak a legista filozófia elvei. Míg Menciusz
„idealista” elképzelése szerint az ember alapjaiban jó, addig a legizmus
kiindulópontja az volt, hogy az emberi alaptermészet rossz, és csak neveléssel,
jó kormányzással, szertartásokkal, bölcsességgel, erénnyel, jutalmazással és
büntetéssel lehet valakiből „nemes ember”-t (csün-ce) formálni.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019 (77. 108. 115. 125-126. oldalak)
