(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester*:

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést hívják Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet hívják erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet hívják emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt hívják nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik és nem akar különb lenni másoktól, azt hívják nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbőzőséget birtokol, azt hívják gazdagságnak. Éppen ezért az erénybe való kapaszkodás neve: irányvonal. Az erény kifejlesztésének neve: megalapozás. A Tao-val való összhang neve: beteljesedés. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, annak neve: tökéletesség. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye. Nem akar az egész Ég alatti világ ura lenni csak azért, mert dicsőbbnek véli magát másoktól. Az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

 

(*Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy Konfuciusz.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld*

 

Habár az Ég és a Föld hatalmas, mégis hasonló az átalakulásuk. Habár a tízezer dolog számtalan, mégis egy és ugyanaz az irányításuk. Habár az emberi lény rengeteg, mégis egy úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a sötét régi idők uralkodói az egész Ég alatti világot a nem-cselekvés által, az Ég erénye (de) által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az „egész Ég alatti világ uralkodója – Ég fia” elnevezés teljesen indokolt. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló kötelessége (ji) világos**. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az egész Ég alatti világ hivatalnokai jól kormányoznak. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog rendben működik.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologgal teljes egyetértésben működik: ez a Tao. A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ezt hívják ügyintézésnek. Az adottságok kifejlesztését hívják ügyességnek. Az adottság az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy akik a régi időkben terelték az Égalattit, vágy nélküliek voltak és az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem cselekedtek és a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységesen nyugodtak voltak és a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak***”.

 

(*A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, amelynek lényege, hogy többféle filozófia eszmét gyúr egybe, jelen esetben a konfuciuszi elveket a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

**Ugyanezt a ji-t máshol igazságosságnak fordítják.

***Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Megőrzés és elfogadás

 

8.  Hitványak, mégis hasznosak: ilyenek a dolgok. Jelentéktelenek, mégis követnünk kell őket: ilyenek az emberek. Kiszámíthatatlanok, mégis meg kell csinálnunk: ilyenek az ügyek. Kíméletlenek, mégis szükségesek: ilyenek a törvények. Távolinak tűnik, mégis a bensőnkben van rá szükség: ilyen az igazságosság (ji). Közelinek tűnik, mégis ki kell terjesztenünk [mindenre]: ilyen az emberség (ren/zsen). Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ilyenek a szertartások (li). Hajlamunk van rá, mégis magasztalni kell: ilyen az erény (de). Mindig egy és osztatlan, mégis változtatni kell rajta: ilyen a Tao. Szellemi, mégis gyakorlást igényel: ilyen az Ég (természet).

Éppen ezért a bölcs szemlélődést folytat az Égről (természet), de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de nem engedi, hogy ez összezavarja őt. A Tao-nak megfelelően jár el és nem tervez. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi az ügyeit és nem tér ki előlük. Megpróbálja a törvényeket alkalmazhatóvá tenni, de nem hiszi, hogy hatásosak*. Az emberekre támaszkodik és nem becsüli le őket. A dolgokra támaszkodik és nem dobja félre őket. Bár a dolgok közül nincsen semmi, ami számára használható, mégis szükségeknek tartja.

Akik nem értik teljesen az Eget (természetet), nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban (Útban), azok semmilyen követhető ösvényt nem fognak találni. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban!

Mi az a Tao? Az Ég Útja is Tao, és az ember Útja is Tao. Megpihen a nem-cselekvésben (wu-wei/vuvej) és tiszteletet vált ki, ez az Ég Útja. Cselekszik és ezáltal összezavarodik, ez az ember Útja. Az Ég Útja az uralkodó, az ember Útja az alattvaló. Az Ég Útja és az ember Útja távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.

 

(*Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Itt Martin Palmer fordítását vettem alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Megőrzés és elfogadás

 

7. Az átlagemberek szerte a világon elégedettnek érzik magukat, amikor mások egyetértenek velük és rosszul érzik magukat, amikor mások nem értenek egyet velük. Mind az elégedett érzés, mind a rossz érzés az emberek azon vágyából fakad, hogy kitűnjenek a tömegből, erre törekszik szív-elméjük. Ám akinek a szív-elméje arra törekszik, hogy kitűnjön a tömegtől, az tényleg ki is tűnik? Jobb, ha belenyugvással követjük a többieket, mert a mi tudásunk mindig kevesebb lesz, mint a sokaság tudása.

Ám azok az emberek, akik a három dinasztia uralkodóinak bevált módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást*. A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Talán csak egy ember a tízezerből tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog van a birtokában, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt**. És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki világosan megérti azt, hogy a dolgokat dolgokként kell kezelnie, az nem lehet csak egy dolog. Az ilyen [ember] nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén***. Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „kizárólagos birtokosnak” nevezhetjük. És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint a test árnyéka vagy a hang visszahangja. Ha kérdezik, úgy válaszol, olyan kimerítően osztja meg gondolatát, mintha az egész Ég alattival állna szemben. A visszhangtalanban időzik, az iránytalanban cselekszik. Mindenkit visszavezet a helyes célhoz, hogy a kezdet nélküliben kóboroljon. Ide-oda jár a határtalanban és kortalan, mint a nap. Vonásaiban és testi formájában azonosul a nagy egységgel. A nagy egységgel, aminek nincs önálló énje. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan tekinthetne bármire úgy, mint ami az övé? Akik birtokoltak valamit, azok voltak a régi idők kiváló emberei. Akik nem birtokoltak semmit, azok voltak az Ég és Föld igaz barátai.

 

(*Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

**Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

***A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)