(XX. 3.) A hegyi fa

3. Pei Kung Sö hozzájárulást gyűjtött Vej állam hercege, Ling számára egy harangállvány készítésére. Felépített egy oltárt a külső városfalon kívül, és három hónapon belül a harangállvány alsó és felső szintjei is teljesen elkészültek*.

Csing-csi herceg csodálkozva kérdezte meg tőle**:

-- Milyen művészetet alkalmaztál [, hogy ilyen hamar elkészült]?

-- Hogyan merészelnék az egység középpontjában alkalmazni bármit is? – válaszolta Pei Kung Sö – Hallottam azt a mondást, hogy „Amikor a faragás és csiszolás készen van, akkor térj vissza az egyszerűséghez”. Elnéző voltam azokkal szemben, akik erősen ellenezték; együtt működtem azokkal, akik határozatlanok voltak; azokra támaszkodtak, akik a lehető legtöbbet adták***. Így voltam képes adományokat gyűjteni reggeltől estig anélkül, hogy a legcsekélyebb visszautasítással találkoztam volna. Mennyivel inkább érvényes lehet ez arra, aki nagyszerű út követője!

 

(*A harangállványok az ókori Kínában elsősorban a felső osztály, az elit gazdagságát, hatalmát hivatott szimbolizálni. A Csou-korban fejlődött ki a harangok elrendezésének szokása, ekkor még 13-tól egészen 64-ig bármennyi harangot rögzíthettek a fából készült állványokra.

 

**Csing-csi herceg, Vu állam uralkodójának fia, aki Vej államba menekült apja gyilkosa és utódja, Helü király elől. Ez utóbbi i.e. 514-ben került Vu állam trónjára és i.e. 496-ig uralkodott. Az ő fegyvere volt a híres Mo-je kard, amelyet a VI. fejezet 10. részében említenek.

 

***Az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike eltérően értelmezi és fordítja ezt a mondatot. Ezenkívül még több olyan mondat is szerepel Pei Kung Sö válaszában, ami még zavarosabbá teszi azt. Ezt az egyetlen mondatot Victor H. Mair értelmezéséből fordítottam, kihagyva a többi fordító sorait.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven) 

 

(XX. 2.) A hegyi fa

2. Ji-liao, a piactértől délre lakó hivatalnok Lu állam uralkodójával beszélgetett*. A herceg szomorú arckifejezésének láttán a piactértől délre lakó mester megkérdezte:

-- Miért vagy szomorú?

-- Az előző királyok módszereit tanulmányozom – válaszolta Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem az eltávozottak szellemeit és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt személyes elköteleződéssel végzem, pillanatnyi szünet nélkül. Ám ennek ellenére sem sikerül elkerülni a gondokat, bajokat. Emiatt vagyok szomorú.

-- A gondok és bajok elkerülésére felszínes módszereket alkalmazol – mondta a piactértől délre lakó mester – A dús szőrű rókák és a kecses-foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirti barlangokban húzzák meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal otthonukban pihennek - ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség, szomjúság és egyéb kín, kerülik az embert, élelmüket a folyóknál és tavaknál keresik - ilyen eltökéltek. De így sem kerülhetik el a hálókat és csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A prémjük, bőrük hoz rájuk minden bajt. És Lu állam uralkodójának nincs bőre? Szeretném, ha levetkőznéd formádat, levetnéd bőrödet, megtisztítanád elmédet, eltávolítanád vágyaidat és vándorolnál a néptelen mezőkön.

Jüe déli államában van egy hely, amit úgy hívnak, hogy a Megalapozott Erény (de) Földje. Népe tudatlan és egyszerű, keveset gondolnak magukra és alig vannak vágyaik. Ismerik a dolgok elkészítésének módját, mégsem nem halmoznak fel semmit. Adnak, de nem várnak el cserébe semmit. Nem tudják, hogyan használják az igazságosságot és nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan kiszámíthatatlanul járnak-kelnek, mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik tartják magukat a viselkedés nagyszerű szabályaihoz. Születésüket örömmel ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Szeretném, ha elhagynád államodat, feladnád a hagyományos módszereidet és a Tao irányításával odamennél.

-- Az út odafelé hosszú és veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon és hegyeken kell átkelnem, nekem pedig nincs se csónakom, se hintóm. Mit tegyek?

A piactól délre lakó mester így válaszolt:

-- Ne légy öntelt és add fel hagyományaidat – ez lesz a hintód **.

Lu állam uralkodója közbevágott:

-- Az út odafelé hosszú és magányos. Ki lesz a társam? Nincs elkészített ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a célomat?

-- Csökkentsd szükségletedet, vegyél vissza vágyaidból és hiába nincs elkészített ennivalód, elégségesnek fogod találni. Egészen addig gázolj a folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe, nem látod a partot. És minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol ér véget az utad. Azok, akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és hazamennek. Ettől kezdve érzed csak igazán távol magad.

Aki birtokol másokat, azt lekötik a gondok, bajok. Akit birtokolnak az emberek, az aggódik. Éppen emiatt Jao nem birtokolta az embereket, de őt sem birtokolták. Szeretném, ha megszabadítanád magad a gondjaidtól, bajaidtól; megszabadítanád magad az aggodalmaktól, és a Tao-val vándorolnál a nagy Semmiség földjén.

Amikor valaki egy duplafenekű hajóval kel át egy folyón és egy üres csónak véletlenül arra sodródva nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban, akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha ezt az első kiáltását figyelmen kívül hagyják, újra kiáltani fog. Ha erre a másodikra sem válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már káromkodni is fog. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna neki?

 

(*Hsziung Ji-liao Csu-állam uralkodóházának leszármazottja, akiről a Zuozhuan/Co-csuan i.e. 479-ben tesz említést. A Zuozhuan/Co-csuan – vagy A Zuo/Co hagyomány – Kína legelső történelmi jellegű műve, amely nem csak a Tavaszok és őszök krónikáját (Csun-csiu) foglalja magába, hanem annak kommentárját is, amely magyarázatokat és beszédeket tartalmaz.

Lu állam uralkodója feltehetően Aj herceg, míg Ji-liao a város piacterétől délre lakott.

 

**Ez a mondat elég zavaros, többféle értelmezése is van.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 1.) A hegyi fa*

1. Csuang Ce a hegyekben sétált, amikor megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Amikor Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem, a favágó csak legyintett:

-- Semmire sem lehetne használni.

Csuang Ce így felelt erre:

-- Az értéktelensége miatt tudja ez a fa végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott neki.

Miután a mester lejött a hegyekből, régi barátja házában töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat és főzze meg. A szolgáló fiú odafordult a vendéglátóhoz:

-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem le?

-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – hangzott a felelet.

Másnap Csuang Ce tanítványai ezt kérdezték a mestertől:

-- Az a fa, amit tegnap láttunk a hegyekben, azért tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert értéktelen. De a vendéglátónk libái közül mégis azt vágták le, amelyik értéktelen. Mit gondolsz erről, mester?

Csuang Ce felnevetett:

-- Úgy vélem, hogy én inkább valahol félúton az értékesség és értéktelenség között szeretnék lenni –válaszolta – Bár ez az értékesség és értéktelenség közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de) és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó, együtt változik az idővel, nem hajlandó semmihez sem ragaszkodni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként bánik a dolgokkal és nem engedi nekik, hogy ők bánjanak vele dologként – akkor kerülhetne bajba? Ez a szabály, Sennong és a Sárga császár módszere**.

De ez nem sikerült azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; akit tisztelnek, bírálják. A törekvők elbuknak; a bölcsek ellen áskálódnak; a hitványak csalók lesznek. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!

 

(*Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is van, mert sok benne az ismétlődő motívum. Az értéktelenség vagy haszontalanság „hasznáról” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.

 

**Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI. fejezet 2. részében és a XVIII.fejezet 5. részében említik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

 

(XIX. 13.) Az élet teljes megértése

13. Egy bizonyos Szun Hsziu jelent meg Pien Csing mester kapujánál és aggódva, feldúlva mondta neki:

-- Amikor falun laktam, senki nem mondta rólam, hogy viselkedésem helytelen. Nehéz időkben senki nem mondta, hogy bátorság híján vagyok. De még sosem arattam le jó termést és sosem szolgáltam bölcs uralkodót. Elküldtek a faluból és száműztek a városból. Milyen bűnt követtem el az Ég ellen? Miért lett ilyen szerencsétlen a sorsom?

-- Hallottál már arról, hogy milyen a tökéletes ember? – kérdezte Pien mester – Elfelejtkezik a májáról és epéjéről, és nem gondol a szemére vagy fülére. Céltalanul kóborol a világ porán és mocskán túl, és jól érzi magát a könnyed, erőlködés nélküli cselekvésben. Azt mondják rá, hogy cselekszik, de nem vár el érte semmit, felnevel, mégsem uralkodik*. Te pedig mutogatod a bölcsességed azért, hogy megdöbbentsd a tudatlanokat, ápolod személyiséged azért, hogy minél jobban megkülönböztesd magad a hitványaktól, ragyogva jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és a holdat. Tested teljes, rendelkezik mind a kilenc nyílásával, ez idáig még nem sújtott le rád vakság, süketség, sántaság vagy egyéb szerencsétlenség. Nagyon sok emberhez képes szerencsés vagy. Hogyan van hát időd az Égre panaszkodni? Eredj az utadra, uram!

Miután Szun mester eltávozott, Pien mester visszament a házba. Leült, majd kis idő múlva felpillantott az égre és sóhajtott egyet. Egyik tanítványa megkérdezte:

-- Miért sóhajtasz, mesterem?

Pien mester így válaszolt:

-- Szun volt nálam az előbb és beszéltem neki a tökéletes ember erényéről. Attól tartok, hogy megriadt és a végén teljesen össze fog zavarodni.

-- Biztosan nem – mondta a tanítvány – Ha igaz volt, amit Szun mester mondott és nem volt igaz, amit tanítóm mondott, akkor a nem-igaz nem tudja összezavarni az igazat. Ha nem volt igaz, amit Szun mester mondott, de igaz volt, amit tanítóm mondott, akkor Szun mester már azelőtt össze volt zavarodva, mielőtt eljött volna ide. Ezért hát nem hibáztál vele kapcsolatban.

-- Ez nem így van! – szólt rá Pien mester – Egyszer, régen egy madár szállt le Lu állam fővárosának külterületén. Lu uralkodója megörült ennek és megkínálta őt ökör, bárány és sertés húsával. Még a Kilenc Sao zenéjét is előadták a madárnak, hogy örömet szerezzenek neki. De a madár boldogtalannak tűnt, csak bámult maga elé és nem evett, nem ivott semmit sem. Erre mondják, hogy úgy etetsz egy madarat, ahogyan saját magadat etetnéd. De ha úgy akarsz etetni egy madarat, ahogyan tényleg etetni kell egy madarat, akkor az a legjobb, ha engeded őt az erdő mélyén fészkelni vagy a folyókban és tavakban úszkálni és engeded, hogy szabadon és zavartalanul saját maga keresse meg élelmét**.

Szun Hsziu a csekély értelem és a felszínes tudás embere, én meg a tökéletes ember erényéről beszéltem neki. Olyan ez, mintha valaki egy egeret hintón utaztatna vagy egy fürjet harangok és dobok zenéjével gyönyörködtetne. Hogyne riadna meg mindegyik***!

 

(*A Lao-ce 10. és 51. versében hasonló leírás szerepel.

 

**Ugyanez a történet, kibővített formában szerepel a XVIII.fejezet 5. részében. Azonban az nem világos, hogy ebbe a 13. részbe miért került bele ezt a történet.

 

***Feltehetően az egész 13. rész is utólagos betoldás, így Victor H. Mair teljes mértékben kihagyta művéből. Az általam forrásként használt fordítók közül James Legge máshogy értelmezi a szöveg legelejét, mint Burt Watson, Martin Palmer és Wang Rongpei. Én az utóbbi három értelmezését fordítottam le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             

              

 

(XIX. 12.) Az élet teljes megértése

12. Csuj, a nyílvessző készítő művész olyan pontosan tudott szabad kézzel rajzolni, mintha körzőt vagy háromszög-vonalzót használt volna. Azért, mert ujjai a dolgokkal együtt változtak és nem az eszére hagyatkozott. Így szellem-tornya egységes és korlátlan maradt*.

Amikor a cipőd megfelelő, elfeledkezel a lábaidról. Amikor az öved megfelelő, elfeledkezel a derekadról. Amikor a szív-elméd megfelelő, tudásod elfeledkezik a helyesről és helytelenről. Amikor ügyeidet megfelelően kezeled, semmi nem változik meg benned és semmi nem tereli el figyelmed kívülről. Aki egyszer megtapasztalja azt, ami megfelelő és sosem tapasztalja meg azt, ami nem az, annak az a megfelelő, hogy elfeledkezik arról, ami megfelelő.

 

(*A ’szellem-torony’ – lingtaj – kifejezés a taoista irodalomban a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 11.) Az élet teljes megértése

11. Tung-je Csi kocsihajtó képességét mutatta be Csuang hercegnek*. Olyan egyenesen hajtotta előre-hátra lovait, mintha egy vonalzó mentén tenné, olyan pontosan kanyarodott kocsijával jobbra-balra, mintha egy körző által rajzolt vonal mentén tenné. Csuang herceg megállapította, hogy senki sem képes felülmúlni Tung-je Csi-t. Elrendelte, hogy tegyen még száz kört, majd térjen vissza a palotába. Meglátta ezt a jelenetet Jen Ho és ezt mondta a hercegnek:

-- Tung-je Csi lovai le fognak sántulni.

A herceg egy szót sem szólt, csak hallgatott. Nem sokkal később Tung-je Csi lovai tényleg lesántultak, ezért hamarabb tért vissza. A herceg megkérdezte Jen Ho-t:

-- Honnan tudtad, hogy ez fog történni?

-- A lovai már kimerültek, de még akkor is hajtotta őket – válaszolta Jen Ho - Ezért mondtam, hogy le fognak sántulni**.

 

(*Csuang herceg – születésekor kapott nevén: Tung koronaherceg - Lu állam uralkodója volt i.e. 694-662-ig.

**James Legge szerint Jen Ho leszármazottja, Jen Huj lett Konfuciusz kedvenc tanítványa. Ez a Jen Ho feltehetően nem azonos a IV. fejezet 5. részében szereplő Jen Ho-val.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 10.) Az élet teljes megértése

10. Csing, a kamala fák megmunkálója egy harangállványt faragott*. Amikor elkészült vele, úgy csodálta mindenki, mintha istenek vagy szellemek remekművét látná. Midőn Lu uralkodója is megtekintette, bámulattal kérdezte tőle:

-- Miféle művész vagy te?

-- Alattvalód csak egy kézműves – válaszolta Csing - Hogyan is lehetnék én művész? Ugyanakkor létezik valami [, amit máris elmondok]. Amikor elvállalom egy harangállvány elkészítését, nem kockáztatom meg, hogy elfecséreljem életpárámat (csi). Böjtbe kezdek, hogy lenyugtassam szív-elmémet**. Három napnyi böjtölés után már nem gondolok elismerésre és jutalomra vagy rangra és illetményre. Öt napnyi böjtölés után már nem gondolok dicséretre és bírálatra vagy ügyességre és ügyetlenségre. És amikor már hetedik napja böjtölök, elfelejtkezem magamról, a négy végtagomról és az egész testemről. Ekkorra már sem az uralkodó, sem az udvara nem létezik számomra. Képességem összpontosított és minden külső figyelemelterelő tényező elhalványul. Csak ezután megyek ki a hegyi erdőkbe és veszem szemügyre a fák égi természetét. Hiába találok rá a tökéletes formájúra, csak akkor kezdek el rajta dolgozni, ha meglátom benne a kész haranglábat. Ha nem, akkor ott hagyom. Ilyen módon hozom összhangba az égit az Éggel***. Talán ez az oka annak, hogy úgy gondolja mindenki, a munkáimat szellemek készítették.

(*Csing híres ács volt Lu államban. A Tavaszok és őszök krónikájának kommentárja i.e. 569-ben, Hsziang herceg uralkodásának negyedik évében említi meg. A kamala fa - Mallotus philippinensis - Dél-Ázsiában, Dél-Kelet-Ázsiában, Észak-Ausztráliában honos fa. James Legge szerint „a fák királyának” hívják lenyűgöző megjelenése és kiváló faanyaga miatt.

**Bár az ács testileg böjtöl, ennek eredménye hasonló a szív-elme – hszin – böjtjéhez. Ez utóbbiról bővebben a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam. A szív-elme böjtjének célja és leírása a IV. fejezet 2. részében található meg.

***A fák égi – azaz veleszületett természetét – hozza összhangba az ő veleszületett, égi természetével. Ez utóbbi mentes az olyan ember alkotta fogalmaktól, dolgoktól, mint dicséret, bírálat, rang, illetmény, jutalom, stb.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt – ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne – ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.

 

(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing-ce harci kakast idomított a király részére*. Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing-ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még mindig figyel a hangokra és a mozdulatokra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából faragott kakast látnál. Erénye teljes. Egy kakas sem mer szembe szállni vele, mind sarkon fordul majd és elszalad.

(*Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 7.) Az élet teljes megértése

7. Huan herceg a mocsárban vadászott kocsihajtójával, Kuan Csung-gal, amikor megpillantott egy kísértetet. A herceg megragadta Kuan Csung kezét és ijedten kérdezte tőle:

-- Csung atyám, te láttál valamit*?

-- Szolgád semmit nem látott – felelte Kuan Csung.

Miután a herceg hazatért, megbetegedett, beszéde összefüggéstelenné vált és napokig ki sem mozdult palotájából.

Egy tudós úr Csi-ből, akinek a neve Huang-ce Kao-ao volt, így szólt a herceghez:

-- Kegyelmességed, saját magadat betegíted meg! Hogyan is árthatna neked egy kísértet? Ha a bennünk lévő eredeti életpára egy erős felindultság miatt szétszóródik és nem egyesül újra, az legyengít. Ha [az életpára] felemelkedik és nem ereszkedik vissza, az ingerlékenységet okoz. Ha leereszkedik és nem emelkedik fel újra, az feledékenységet okoz. És ha nem emelkedik fel és nem is ereszkedik le, hanem összegyűlik a test közepén, a szív környékén, akkor az megbetegíti az embert.

-- Igen, de léteznek-e kísértetek? – kérdezte Huan herceg

-- Léteznek. A Li a szívben** van, a Csie a tűzhely körül, a Lej-ting pedig a kapun belüli porkupacban. Északkeleten, az alacsony fekvő helyeken Pej-a és Va-lung ugrándozik és északnyugat alacsonyan fekvő helyein a Ji-jang lakozik. A vizekben a Vang-hsziang, a dombok között a Hszin lelhető fel. A hegyekben pedig a Kuj**, a vadonban a Fang-huang és a mocsarakban a Vej-to.

-- Megkérdezhetem, hogyan néz ki a Vej-to? – érdeklődött a herceg.

-- A Vej-to akkora, mint egy kerékagy, a hossza pedig mint egy kordé nyele. Lila köpenyt, élénkvörös kalapot visel, és förtelmes, mint az ilyen lények általában. Nem szereti a szekér dörgő hangját. Amikor ilyesmit hall, fejét kezébe fogja és felegyenesedik. Aki megpillantja őt, abból hercegek fölött álló uralkodó lesz.

Huan hercegből kitört a nevetés:

-- Pontosan ezt láttam! – mondta. Aztán elegyengette köpenyét és kalapját, leültette maga mellé Huang-cét. Betegsége még a nap vége előtt tovatűnt anélkül, hogy a herceg észrevette volna.

 

 

(*Huan herceg i.e. 685-től 643-ig között uralkodott Csi államban. Belőle lett az első ba – hegemón -, akit több állam uralkodója választott meg vezetőjének. Legfőbb tanácsadója, minisztere Kuan Csung (Guan Zhong) volt, ő i.e. 645-ben halt meg. A hagyomány szerint a mély tisztelet különleges jeleként szólítja őt a herceg „Csung atyámnak”.

 

**A kínai népi vallásosságban ősidők óta jelen volt a szellemekben, kísértetekben való hit. A legelső kísértet, a Li tartózkodási helyét az általam forrásul használt fordítók nem egyformán értelmezik. Itt Burt Watson és Martin Palmer értelmezését használtam. A Kuj a XVII. fejezet 8. részében is feltűnik, mint egylábú lény.

 

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó* négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget és felfektetem mellsőtöket és hátsótokat a faragott áldozati állványra – ezzel minden rendben van, igaz?

Ám a disznók érdekeit nézve ezt mondta volna nekik:

-- Jobb volna, ha pelyvát és korpát adnék nektek, és ha itt tartanálak benneteket az akolban.

Ami őt illeti, szeretné továbbra is magasrangú hivatalnokként leélni életét, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúkkal között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne, de a disznók szemszögéből nézve mindezeket elutasítaná. Miért gondolkodik ennyire máshogy a disznókkal kapcsolatban?

 

 

(*Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse Csou állam hercegével, Vej-jel beszélgetett*, aki ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét seprem és őrzöm kapuját.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék erről többet hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó bárányokat és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott és más emberektől eltérően ő nem törekedett haszonszerzésre. És bár hetvenéves volt, még mindig egy kisgyerek tulajdonságaival bírt. Szerencsétlenségére egy napon találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem létezett olyan gazdag és befolyásos család, akiket ne iparkodott volna felkeresni fényűző házaikban [, hogy tiszteletét tegye náluk]. Amikor negyvenéves lett, lázas beteg lett és meghalt. San Pao táplálta bensőjét és egy tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta a külsőjét és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek vagy mialatt esznek és isznak. De ők nem értik a figyelmeztetést, ami pedig nagy hiba**!

 

(*A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

**Ezek a tevékenységek a test táplálásának tűnnek, de valójában károsítják az életet.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz*:

-- Amikor egyszer a Csang San-öblön keltem át, hajónkat a révész szinte természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható-e ez a bámulatos kormányzás?” Az válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar képes elsajátítani. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar képes elsajátítani", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt egy íjászversenyen, minden ügyességét latba vetve lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

 

(*Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el*. Ott egy púpos embert pillantott meg, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel kapta volna el őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam az egyensúlyozást. Amikor már nem estek le a bot végéről, tudtam, hogy alig lesz néhány kabóca, amit nem tudok megfogni. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy minden tíz kabócából kilencet képes leszek megfogni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem hajlok el egyik oldalra sem, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult és így szólt:

-- Akarata osztatlan, szelleme összpontosított. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz*:

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy védelmezi a tiszta életpáráját** – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze a bölcsességhez, képzettséghez, eltökéltséghez vagy bátorsághoz. Ülj le mellém és elmagyarázom neked! Aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az mind-mind dolognak számít. Így hát miért is volna különbség az egyik vagy másik dolog között? Vagy lehet-e bármelyiknek is elsőbbsége a többivel szemben? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám minden, ami az alaknélküliségből kezdődik, az a nem-átalakulásban végződik. És ha valaki a legmagasabb fokon megvalósítja ezt, annak tud-e bármi is az útjába állni? A számára kijelölt helyen időzik anélkül, hogy kilépne belőle, elrejtőzik a vég nélküli határokon belül, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de) és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember védelmezi az Éggel való egységét, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme egész. Nem tudott arról, hogy felült egy kordéra és arról sem, hogy leesett róla. Élet és halál vagy rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül belefutni veszélyes helyzetekbe is. Ha ő ennyire meg tudja tartani egységét a bor segítségével, mennyivel inkább meg tudja az tartani, aki az Égtől kapja egységét! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ezzel lehetővé válik, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao.
Ne azt fejlesszük ki, ami az ember eredendő természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit és nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához***

 

 

(*Az utolsó bekezdést kivéve ez a rész megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

**Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

***Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 1.) Az élet teljes megértése

1. Aki megérti az élet valódi jellegét, az nem hajtja magát olyanért, amit az életben nem megtenni. Aki megérti a végzet valódi jellegét, az nem kapálózik, hogy megváltoztassa azt a tudás által. A testünk táplálásának alapvető előfeltétele, hogy anyagi dolgokhoz jussunk. Ám megesik az is, hogy a szükségestől több dolog áll rendelkezésre, a test mégis táplálék nélkül marad. Az életünk alapvető feltétele, hogy ne válasszuk el magunkat a testünktől. Ám megesett az is, hogy valaki nem választotta le magát a testétől, az élete mégis odalett. Amikor érkezik, az életet nem lehet visszautasítani és amikor távozik, nem lehet visszatartani.

Az egész világon azt gondolják az emberek, hogy életük megtartásához elég, ha táplálják testüket. Milyen szomorú is ez! Viszont, ha a táplálás nem elég ahhoz, hogy megtartsuk életünket, akkor mit lehetne tenni e világon, ami elég volna? Bár lehet, hogy nem elég, mégis vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenni, nem pedig elkerülni azokat.

Aki nem akar törődni testével, annak az a legjobb, ha elhagyja a világot. Azáltal, hogy elhagyja a világot, megszűnik a kötődése. Azáltal, hogy megszűnik a kötődése, erényessé és békéssé válik. Azáltal, hogy erényes és békés, újra tud születni, mint némelyek. Azáltal, hogy újra megszületik, közel kerül [a Tao-hoz].

De miért elég, ha az ember elhagyja a világi ügyeket, és miért elég, ha elfelejtkezik az életről? Ha elhagyja a világi ügyeket, a teste nem merül ki. Ha elfelejtkezik az életről, az életereje nem csökken. Amikor a teste teljes és életereje újra egész, eggyé válhat az Éggel. Ég és Föld a tízezer dolog apja és anyja. Amikor egyesülnek, kialakul a testi forma, amikor szétválnak, újra kezdődik minden. Amikor a test és életerő nem szenved csorbát, azt úgy hívják, hogy alkalmazkodás. Életerőben megerősödve az ember visszatér, hogy az Ég segítőjévé váljon.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XVIII. 6.) Tökéletes öröm

 

6. Egyszer Lie Ce utazása során az út szélén eszegetett, és közben meglátott egy százéves koponyát. Kihúzta a bozótból és rámutatott ujjával:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg és [azelőtt] sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg jól érzem magam?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik és a ködös permet az ecet anyja. Muslicák születnek az ecet anyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a természet forrásába. Mind a tízezer dolog ebből a forrásból jön elő és mind oda tér vissza*.

 

(*Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezet 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burt Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 5.) Tökéletes öröm

5. Amikor Jen Jüan keletnek indult, Csi-államba, Konfuciusz aggódni látszott*. Ce Kung felkelt matracáról és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – A néhai Kuan Ce szavaival teljes mértékben egyetértek**: „Kis zsákba nem fér bele az, ami nagy; rövid kötéllel nem lehet vizet húzni a mély kútból.” Vagyis, a végzetünk bizonyos dolgokat meghatároz és a testi formánk is csak bizonyos dolgokra alkalmas. Egyikhez sem tehetünk hozzá és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd beszélni Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja***. Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi hasonlítgatni magát, de nem talál majd hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

Hallottad-e már ezt a történetet? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki és az áldozati szertartásból származó szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy az erdő mélyén fészkeljen vagy homokos síkságon járjon-keljen vagy folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt repüljön és megálljon, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban****, akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a víz legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem ragaszkodtak ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanazt tegye. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek és csak akkor valósították meg a dolgokat, amikor az megfelelő volt. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

(*Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábban is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

**Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

***Szuj-zsen és Sennong mítikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

****Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadon a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 4.) Tökéletes öröm

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu-államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Ostora hegyével megbökte és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy amiatt, hogy egy legyőzőtt országot szolgáltál és egy bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak végigélted az életedet?

Befejezve a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Mint egy párnára, ráhajtotta fejét és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent neki a koponya és így szólt hozzá:

-- Úgy beszéltél, mint egy szónok. Minden szavad az élő emberek ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Uram, szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó és nincs alárendelt. Nincsen négy évszak és nincsen olyan dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Végzet Urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és hogy hadd térhess vissza szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes öröm

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötétség Ura dombsírjainál nézelődött. Ott tért nyugalomra a Sárga-császár*. Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki**. Meglepve nézte és úgy tűnt, mintha bosszankodna rajta.

-- Nem tetszik?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért ne tetszene?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő kerete (teste) csupán por. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi nem tetszene benne?

 

(*A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 -  vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek, keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalását.

 

**Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal

 

(XVIII. 2.) Tökéletes öröm

2. Amikor Csuang Ce felesége meghalt, Huj Ce meglátogatta, hogy kifejezze részvétét. Csuang Ce a földön ült, széttett lábai között egy dézsát ütögetett és énekelt hozzá.

Huj Ce rosszallóan szólt rá:

-- Együtt éltetek, mint férj és feleség, felnevelte gyerekeidet, megöregedett és meghalt. Már az is elég volna, ha nem jajveszékelnél miatta, de az már tényleg túlzás, hogy egy dézsát ütögetve itt énekelsz!

-- Tévedsz – válaszolta Csuang Ce - Szerinted, amikor meghalt, nem gyászoltam őt éppen úgy, mint bárki más tette volna? De aztán visszatekintettem létezésének kezdetére, arra az időre, amikor még meg sem született. Nem csak élete nem volt, de még testi formája sem. Nem csupán testi formája nem volt, de életpárája (csi) sem**. Homályos és rejtélyes zűrzavar közepette bekövetkezett egy változás és lett az életpára. Az életpára átalakult és megjelent a test. A test átalakult és megtörtént a születés és élet. És most egy újabb változás történt és meghalt. Pontosan olyan, mint a négy évszak változása: tavasz után a nyár, majd az ősz és a tél. Most békésen fekszik a Hatalmas kamrában*. Ha továbbra is jajveszékelnék és zokognék, az olyan volna, mintha nem értettem volna meg a végzetet Ezért hagytam abba.

 

(*Ég és Föld között.

**A csi/qi legkorábbi jelentése olyan 'életerő', amely áthat mindent. A későbbi korokban jelentése különböző értelmezésekkel bővült: 'lélegzet', 'éltető energia', 'életpára', stb. A Csuang-ce szerint nem csupán áthat és összeköt mindent, hanem felhalmozódásakor megjelenik az élet, megszületik az emberi lény, felbomlásakor pedig bekövetkezik a halál.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 142. oldal

(XVIII. 1.) Tökéletes öröm

1. Létezik-e tökéletes öröm az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk vagy miben bízzunk? Mitől óvakodjunk és mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk és mit hagyjunk el? Minek örüljünk és mit ne kedveljünk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a megbecsülést, a hosszú életet és a jó hírnevet. Örömet talál a könnyű életben, a jó ételekben, a finom ruhákban, a gyönyörű színekben és a kellemes hangokban. Lenézi a szegénységet, a hitványságot, a korai halált és a rossz hírnevet. Sanyarúnak véli azt, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a testén sosincs finom ruha, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez csak külsőség. Akiket megbecsülnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, mégis úgy tűnik, mintha nem érdekelné őket.

Az emberrel egyidejűleg születik meg a szorongása is, és minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul és annál többet szorong azon, hogy miért nem hal meg. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez inkább eltávolítja az embert a testétől.

A bátor embereket az egész Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy a jóságuk igazán jó-e vagy sem? Lehetséges, hogy jó, viszont nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem jó, viszont másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Ce Hszü vitába szállt és elvesztette testét*. De ha nem szállt volna vitába, akkor nem marad fenn a neve. Tehát a jósága igazán jó vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek és aminek örülnek, az igazán öröm-e vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik örömnek, amikor megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ő örömnek neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem öröm. Végül is, létezik-e tökéletes öröm vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes örömnek, de az átlagember utálkozva tekint erre. Így tartja a mondás: „A tökéletes öröm nem öröm, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az egész Ég alatti világ képtelen azt meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen [a tökéletes öröm kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes öröm, csak a nemcselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég nem-cselekvés által tiszta, a Föld nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli és mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani?

 

(*Vu Ce Hszü, Vu királyának minisztere több ízben figyelmeztette uralkodóját arra, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)