5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. De előbb igyekeztek megérteni az Eget,1 és csak azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett az emberség és igazságosság. Miután teljesen megértették az emberséget és igazságosságot, következett a kötelességek megkülönböztetése, felosztása. Miután teljesen megértették a kötelességek megkülönböztetését és felosztását, következtek a formák és neveik. Miután teljesen megértették a formákat és neveiket, következett az emberek képességeik szerinti alkalmazása. Ezt követte az elvégzett munkák elbírálása, ellenőrzése. Ez elvezett a helyes és helytelen megítéléséhez. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés. Miután sikeresen alkalmazták a jutalmazást és büntetést, az ostoba és okos megértette, mit kell tennie; a tiszteletreméltó és jelentéktelen pedig a számára alkalmas helyre került. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a rátermettségüknek megfelelően alkalmazták, és képességeik alapján megkülönböztették őket. Így mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Ekként szolgálták a felsőbbrendűeket, és gondoskodtak az alsóbbrendűekről; ekként rendezték a dolgokat, és fejlesztették személyiségüket. Nem volt szükségük tudásra vagy tervezgetésre; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a nagy béke és tökéletes kormányzás.
Ezért mondja a könyv: „Vannak
formák és vannak a neveik”.2 A formákat és neveiket hajdanában is
ismerték, de az akkori emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.
Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat és a neveiket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról és a nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a gyökerük. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a kezdetük. Akik szavaikkal kiforgatják a Tao-t vagy ellene beszélnek, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról és a neveikről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az efféléket csak álbölcselkedőnek, sekélyes tudású embernek hívják. Hajdanán is léteztek szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és a neveik. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóiknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalóikról.
(1James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.
2Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
