4. Amikor Lao Tan meghalt, Csin Si elment, hogy meggyászolja*. Háromszor feljajdult, aztán elment onnan. A tanítványok ezt kérdezték tőle:
-- Te a mester barátja voltál, nem?
-- De – hangzott a válasz.
-- Akkor illendő dolog ilyen tessék-lássék módon meggyászolni őt, ahogyan te
tetted?
-- Igen – felelte Csin Si – Azelőtt személyként tekintettem rá, de ő már nem személy többé. Az előbb, amikor beléptem a szobába, hogy meggyászoljam, öregeket
láttam ott, akik úgy siratták, mintha a fiuk lett volna, és fiatalokat, akik úgy
siratták, mintha az édesanyjuk lett volna. Annak az embernek a lénye, aki itt összehozta őket, egészen biztosan nem kérte volna, hogy beszéljenek [róla], mégis beszéltek, és egészen biztosan nem kérte volna, hogy sirassák, mégis megsiratták. Ez a viselkedés nem más, mint menekülés az Ég (természet) elől. Túlságosan belemerülnek az emberi érzésekbe, hátat fordítanak a dolgok valódi állapotának – elfeledkeznek arról, hogy mivel születtünk. A régiek ezt úgy nevezték, hogy az ‘Ég elől való menekülés bűne’. A mester akkor érkezett, amikor itt volt az ideje; és akkor távozott, amikor
itt volt az ideje**. Ha békésen elfogadjuk a dolgok természetes folyamatát és
rendjét, és engedelmesen követjük, akkor sem gyász, sem öröm nem hat ránk.
Ahogyan egykoron nevezték, ez a 'megszabadulás az Isten kötelékéből'.***
A rőzse elfogy, ha elégetik, de nem tudjuk, hogy hol ér véget az a tűz, amivé a rőzse átalakult.
(*Lao Tan – azaz Lao Ce – valódi vagy vélt alakjáról, akárcsak Csuang
Ce-ről, Sze-ma Csien krónikaíró (i.e. 145/135 – i.e. 86) írt A
történetíró feljegyzései című művében. Ebben azonban Lao Cé-ről három
egymástól különböző életrajzot is rögzített a krónikaíró, így nem tudjuk, hogy e
történetnek mennyi valóságalapja van. Csin Si-ről nincs több információnk és
arról sem, hogy Lao Ce-nek voltak-e egyáltalán tanítványai.
**Azaz megszületett és meghalt.
***Csuang Ce ebben a félmondatban a ‘Ti’ – azaz ‘Isten’ – szót
használja, ami egyértelmű bizonyítéknak tűnik a mondás ősi eredetére. A Nyugati Csou-kort megelőző Sang-kor (i.e. 1600 körül – i.e. 1046/1045) főistenét hívták
‘Di’ vagy Ti’-nek. Egyes tudósok szerint a Nyugati Csou-kor
főistene, az Ég, ‘Tien’ kiszorította pozíciójából ‘Di’-t,
mások szerint egybeolvadt a két istenalak.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Laozi (angol nyelven)
