A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kun. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kun. Összes bejegyzés megjelenítése

(I. 3.) A háborítatlan nyugalom öröme


3. Tang császár kérdéseket tett fel miniszterének, Csi-nek*. A miniszter válaszaiban az előzőekhez hasonlókat találunk:
-- A kopár és terméketlen északon terül el a sötét és határtalan óceán, a Menny tava. Abban él egy kun nevű hal, ami több ezer li széles, de senki sem tudja, hogy milyen hosszú. És van egy peng nevű madár, aminek a háta akkora, mint a Taj hegye és a szárnyai, mint a felhők az égen. A tekergő forgószéllel fölszáll 90 ezer li magasságra egészen addig, míg messze elhagyva a felhős párát vállára nem veszi a kék eget, hogy aztán dél felé indulva tova repüljön, egészen az ottani óceánig.
Az ingovány oldalánál lévő fürj jót nevetett ezen:
-- Mire jó ez? Én egy nagy ugrással emelkedem a levegőbe és pár méter megtétele után újra földet érek. Aztán erőmet és irányomat váltogatva röpdösök a csalitosban és a cserjésben; nekem ez a tökéletes repülés. Mire jó ez, amit ez a lény csinál?
Ez a különbség a kicsi és nagy között.

  Így azok az emberek, akik elég bölcsek ahhoz, hogy betöltsenek valamilyen tisztséget, vagy akiknek a magatartása alkalmas arra, hogy egy falu gondjait magukra vegyék, vagy akiknek erényével elégedett egy uralkodó, vagy akik eredményesen tudnak kormányozni egy államot, minden bizonnyal ilyen módon tekintenek magukra, mint ez a fürj. De a szungi/songi Zsung Ce mosolyogna és nevetne rajtuk. [Ez a Zsung Ce] még akkor sem erőltetné meg magát jobban, ha az egész világ áldaná őt ezért, és még akkor sem tántorodna el attól, amit tesz, ha az egész világ elmarasztalná őt ezért. Egyértelmű számára, hogy mi a belső, lényeges és mi a külső, lényegtelen, és hogy mi a jó hírnév és mi a becstelenség. Bár a világ dolgai nem kavarták fel, volt valami, amit még nem tudott megvalósítani.
   Lie Ce képes volt meglovagolni a szelet, a hűvös szellő hátán vitorlázni, és tizenöt napig vissza sem térni a földre. Bár a jó szerencse utáni keresés nem kavarta fel és nem kellett gyalog járnia, ám még mindig függött valamitől**. De ha valaki képes arra, hogy felkapaszkodjon Ég és Föld (a természet) igazságára, lovagoljon a hat alapvető életpára (csi) változásán, és ezáltal vándoroljon a határtalanban, az függ-e még valamitől? Ezért mondják: “A tökéletes ember híján van az én-nek; a szellemhez méltó ember híján van az érdemnek; a bölcs-gondolkodású ember híján van a hírnévnek***.”





(*Tang a Sang-dinasztia (i.e.17-16. század- i.e.1046-1045) alapítója volt. Itt kimaradtak Tang azon kérdései, amiket feltett miniszterének. A Beishanlu című, i.sz. 800 körül keletkezett mű szerint ez volt benne az eredeti Csuang-ce-ben:
"Tang ezt kérdezte Csi-től: -- Van-e határa a 'fent'-nek, a 'lent'-nek és a négy égtájnak? 
A válasz így hangzott: -- A határtalanságukon túl létezik egy újabb határtalanság."

Akár benne volt ez a rész az eredeti Csuang-ce műben, akár nem, ezt a kérdést nem lehet megválaszolni.
A Lie-ce V. 1.-ben ('Tang kérdései') ezen a fentin kívül még jó néhány egyéb kérdést is feltesz Tang császár Csi-nek.



**Ez a 'határtalanban való vándorlás' ténylegesen a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés vagy nem-valamilyen célból való cselekvés (vuvej) megélésének elérhetetlenül misztikusnak tűnő leírása. És úgy tűnik, hogy sem Zsung Ce, sem pedig Lie Ce nem érte még el a Tao legmagasabb kiteljesedését.



***Míg Lao Ce csupán egyetlen szót használ a Tao-t megvalósító emberre - 'bölcs' -, addig Csuang Ce, amint olvashatjuk több kifejezést is. )





Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)
            The Sacred Books of China (angol nyelven)
            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Belső fejezetek: (I.1.) A háborítatlan nyugalom öröme


1. A sötét Északi-óceánban él egy hal, aminek a neve kun* – olyan hatalmas, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li** hosszúságú. Ez a hal átváltozik egy peng nevű madárrá, aminek a háta akkora nagy, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li szélességű. Ha ez a madár a magasba emelkedik, kitárt szárnyai felhők módjára terítik be az eget. Amikor a tenger mozgásba lendül, a madár elindul a sötét Déli-óceán felé, ami a Menny tava.
A Csi Hszie*** című könyvben - a csodák jegyzékében - ez áll: “Amikor a peng a Déli-óceánra költözik, a vizet szárnyaival 3000 li távolságra kavarja fel maga körül. Aztán egy forgószélen felszáll 90 ezer li magasságra, és hat hónapon át tart az útja.”
A rezdülő meleg levegő, a vágtázó szél által egymásnak csapódó porszemek és apró élőlények ellenére az ég kéknek látszik. De tényleg ez a valódi színe? Vagy csak a határtalan kiterjedése miatt tűnik annak? Amikor a peng fentről lepillant, éppen olyan kéknek látja, mint mi alulról.




(*A 'kun' jelentése 'halikra'. Így a könyv egy paradoxonnal indul, amelyben a legkisebb "hal" a legnagyobb. Mivel minden műben a kezdő fejezetek a legfontosabbak, ezért teljesen jogosan ennek a 'kun/peng' történetnek nagy jelentőséget tulajdonítanak az olvasók. Bár évezredek óta folyik a vita ennek a jelentéséről, még nem igazán született egységes megállapodás.



**1 li körülbelül 500 méter.



***Fung Yu-lan [1895-1990], kínai filozófus más fordítókra hivatkozva azt írja, hogy ez nem egy könyv címe, hanem annak az embernek a neve, aki feljegyezte az eseményt.)




Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)
            The Sacred Books of China (angol nyelven)
            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)