(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászbotot tartó öregembert.¹ Ez a horgászat olybá tűnt, mintha az öreg nem is akarna halat fogni, sokkal inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt a részéről. Ven király szerette volna hivatali rangra emelni őt, és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy a száz törzset megfosztja egy ilyen égi oltalomtól, ezért másnap hajnalban összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- Éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajú, sötét bőrűt, szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek bíborszínű patái voltak. Így parancsolt rám ez a férfi: „Add át a kormányzást annak az öregembernek, akivel Cang-ban találkoztál. Talán akkor a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbenten kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert, és rábízta a kormányzást. Az öregember változatlanul hagyott minden szabályt, törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy körülnézzen államában. Azt tapasztalta, hogy a helyi hivatalnokok megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat; vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel; és senki nem merte a mérőeszközöket kivinni az állam határain túlra. Miután a helyi tisztviselők megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat, a közös együttműködés vált fontossá számukra. Miután vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel, a közös ügynek szentelték figyelmüket. Miután senki nem merte a mérőeszközöket az állam határain túlra vinni, a szomszédos államokban is megszűnt a bizalmatlanság és gyanakvás.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert nagy tanítómesternek, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég alatti világra?

A cang-i öregember meghökkent, és nem válaszolt. Majd bizonytalanul motyogva eltávozott. A következő reggel az öregember még kiadta rendelkezéseit, ám amint az éj leszállt, eltűnt. Többé nem is hallottak róla.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Lehetséges, hogy Ven király nem is volt tökéletes [uralkodó]? Miért kellett neki egy ilyen álomra hivatkozni?

-- Csend! – szólt rá Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy őt bíráld? [Az álomra való hivatkozással] csak egy pillanatnyi nehézséget simított el.

(¹Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked. Mindent befogadsz, részrehajlás és előítélet nélkül.¹ Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! A szív-elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, a test halála ehhez képest másodlagos. A nap keleten kel, és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy elrendezzék dolgaikat. Amikor a nap felkel, előjönnek, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra ez érvényes: várnak valamire, mielőtt meghalnak, várnak valamire, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és változatlanul ragaszkodok hozzá, mialatt várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után.

Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Valamennyire képes vagy kifejteni azt, amit én már világosabban kifejtettem, de az akkorra már tovatűnt. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél az elhagyott vásártéren. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha megfeledkezem rólad, és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor megfeledkezel rólam. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amit megfeledkezel, de az, amiről nem lehet megfeledkezni, velem marad.²

(¹A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes (kün-ce) egyetemes és nem részrehajló; a kis ember (sziao-zsen) részrehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az utolsó bekezdés pontos jelentése elég homályos, számos értelmezése létezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVIII. 5.) Tökéletes boldogság

5. Amikor Jen Jüan keletre, Csi államba utazott, Konfuciusz aggódni látszott.¹ Ce Kung felkelt matracáról, és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – Egykoron Kuan Cé-nek volt egy mondása, amivel teljes mértékben egyetértek:² „Kis zsákba nem fér bele a nagy; rövid kötéllel nem lehet mély kútból vizet húzni.” Vagyis, a sors elrendelése adott, és a test adottságai is adottak. Egyikhez sem tehetünk hozzá, és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről beszélni, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja.³ Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi magát hasonlítgatni, de nem talál semmiféle hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

A következő történetet hallottad-e már? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki, és szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé, és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy erdő mélyén fészkeljen, homokos síkságon járjon-keljen, folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt szálljon vagy megpihenjen, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban,⁴ akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a vizek legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze, és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek, és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem akarták, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig azt, hogy minden [dolog] ugyanazt a feladatot végezze el. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek, és jóváhagyásuk a körülményekhez alkalmazkodott. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábbi részekben is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

²Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

³Szuj-zsen és Sennong mitikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

 

⁴Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadonban a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)