9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:
-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve
látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?
-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem,
amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az
örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra.
Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.
-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a
természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.
-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt
– ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne
– ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.
(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének
9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
