(XIII. 7.) Az Ég útja

 

7. Konfuciusz nyugat felé indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában helyezze el írásait.¹ Indulása előtt [egyik tanítványa,] Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki már visszavonult, és otthon él. De ha írásaidat a könyvtárba szeretnéd betenni, uram, akkor látogasd meg őt, és próbáld meg a segítségét kérni.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz. El is ment Lao Tan-hoz, aki azonban elutasította kérését. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből.² Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. A lényeget szeretném hallani!

-- A lényeg az emberség és az igazságosság – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy vajon az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember híján van az emberségnek, akkor nem tud kiteljesedni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség, egyetemes szeretet és önzetlenség

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Milyen zavarosak a szavaid!  ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önzetlenségre’ való törekvés pedig valójában önzés.³ Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el valódi vezetőit, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva állandóak; a Napot és a Holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva felfelé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel, ahová igyekszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét!

(¹James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, hogy ne vesszenek el, és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

 

²Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burton Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikájára utal, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, akkor Öt klasszikusról tesznek említést, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206) elveszett. Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan az eredeti Öt klasszikus egyikét sem}.

 

³James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(II. 7.) A dolgok egyenlőségéről

7. Régen a Tao nem volt megosztott. Régen a beszéd nem volt állandó. De létrejöttek a nézetek, létrejött az "ez", és ezáltal pedig a határvonalak. Hadd magyarázzam el, mit értek határvonal alatt.

  Létezik a bal és a jobb; léteznek viták és mérlegelések; felosztások és megkülönböztetések; versengések és viszályok. Ez a [nézeteket elválasztó] határvonal nyolc típusa.

A bölcs elfogadja azt, ami a hat birodalmon kívül van, de nem értekezik arról*. A bölcs értekezik arról, ami a hat birodalmon belül található, de nem ítélkezik fölötte. A Csun-csiu-ban**, ami az előző királyok történelmét írja le, a bölcsek ítélkeztek, de nem folytattak vitát. Mert amikor elemzünk valamit, akkor mindig van olyan, amit nem elemzünk. Amikor vitázunk valamiről, akkor mindig van olyan, amiről nem vitázunk. Bárki kérdezheti, hogyan is van ez? A bölcs átöleli a dolgokat, míg az átlagemberek vitatkoznak, egymásnak mutogatva részrehajlásukat egyik vagy másik dolog iránt. Ezért mondhatjuk azt, hogy ‘a vitatkozás a nem tiszta látás bizonyítéka’.

  

  A nagy Tao szavakkal ki nem fejezhető. A nagy vita beszéd nélküli. A nagy emberség (ren/zsen) nem [egyedi] emberség. A nagy tisztesség nem szerény. A nagy bátorság nem erőszakos.

A Tao, ami feltárja magát, az nem a Tao. A vita, amit szavakba öntenek, nem éri el a célját. Az emberség, aminek állandó tárgya van, elveszíti az egyetemes jellegét. A tisztesség, amit nem lehet észrevenni, nem valódi. A bátorság, amelyik erőszakos, nem lehet sikeres. Ez az öt kereknek látszik, de könnyen négyszögletessé válhat***. Éppen ezért az a tudás a legnagyobb, amelyik megáll annál a pontnál, amit nem tud. Ki ismeri azt a vitát, aminek nincs szüksége szavakra, és azt az Utat, amelyiken nem lehet lépkedni?

Aki ezt ismeri, arról úgy tartják, hogy belépett az ‘Az Égi Kincses-házba’. Amibe önthetünk anélkül, hogy megtelne; amiből meríthetünk anélkül, hogy kifogyna; és mégsem tudjuk, hogy honnan jön az utánpótlás. Ezt úgy hívják, hogy ‘Elrejtett Fény’.

   Egykor régen Jao ezekkel a szavakkal fordult Sun-hoz:

-- Meg akarom támadni Cung, Kuaj and Hszü-ao fejedelmeit. Még akkor sem tudom kiverni a fejemből ezt a vágyamat, ha a trónom ülök. Miért van ez?

Sun ezt válaszolta:

-- Ez a három fejedelem úgy él a maga kis államában, mintha fekete üröm és más bozótos közepette tanyáznának; hogyan lehetséges, hogy mégsem tudod kiverni őket a fejedből? Valamikor régen tíz nap bújt elő egyszerre és minden dolog fénybe borult általuk – mennyivel nagyobb a te erényed (de), amely elhomályosítja az összes napot [és ezáltal képes vagy arra, hogy eltűrj más uralkodókat]****.

(*A "hat birodalom": az ég, a föld és a négy égtáj, tehát gyakorlatilag a világegyetem.

**Lehetséges, hogy a Tavaszok és őszök című krónikára utal, amely a Lu fejedelemség eseményeit rögzítette i.e. 722-i.e. 481 között, és amely a konfucianizmus szent könyveinek, az Öt klasszikusnak egyike. Ugyanakkor hasonló kifejezéssel -"tavaszok és őszök" - illették a különböző feudális államok krónikáját is.

***Azaz, ha valaki odafigyel ennek az öt kerek, egész dolognak a betartására, akkor a segítségükkel haladhat az úton, de ha nem, akkor négyszögletes, mozdíthatatlan akadállyá változhatnak.

****Az 'erény' (de) ebben az értelemben a Tao erejét, azaz megnyilvánulását jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)