(VII. 3.) Uralkodók és királyok részére

 

3. Tien Kan a Jin-hegység déli oldalán bolyongott, midőn elérkezett a Liao-folyó partjára. Ott összetalálkozott egy névtelen emberrel, akihez így fordult:

-- Engedd meg, hogy megkérdezzem, hogyan kormányozzam az Égalattit?

-- Eredj innen! – kiáltott rá a névtelen – Hitvány ember vagy. Miért teszel fel ilyen kellemetlen kérdést nekem? Én éppen most azon vagyok, hogy a Dolgok Teremtőjének társává váljak. És ha ebbe belefáradok, akkor majd felkapaszkodom a fény-és-üres levegő madarának hátára, hogy túljussak a hat égtáj sarkpontján; vándorlok a nem-létezés vidékén és megtelepszem a határtalanság vadonjában. Mi a csodának kavarod fel a szív-elmémet az Égalatti kormányzásának ügyével?

Azonban Tien Kan megismételte kérdését. A névtelen ember pedig megenyhülve ekként felelt:

-- Engedd, hogy szív-elméd megtalálja örömét az egyszerűségben, egyesítsd életpárádat (csi) a mérhetetlennel. Haladj együtt a dolgok természetes rendjével és ne engedj teret a személyes részrehajlásnak – cselekedj így, és az Égalatti kormányzásával nem lesz gond.

 

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi:The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            

         

(VI. 9.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

9. Négyen beszélgettek, Sze mester, Jü mester, Li mester és Laj mester.

-- Ki az, aki nem-levőnek tekinti a fejét, életnek a gerincét és a halált az ülepének?  – kérdezgették egymástól – Bárki is az, aki tudja, hogy élet és halál, létezés és pusztulás mind egyetlen test (jiti), annak barátja leszek.

A négy ember egymásra nézett és mosolygott. Nem volt ellentét a szívükben, és barátok lettek.

Nem sok később Jü mester ágynak esett és Sze mester meglátogatta őt, hogy érdeklődjön hogyléte felől.

-- Milyen hatalmas ez a Dolgok Teremtője, hogy így megnyomorított engem*!  – lelkendezett Jü mester. A háta olyan görnyedt lett, mint egy púposnak, ezáltal a belső szervei felnyomódtak teste felső részébe. Álla leért köldökéig, vállai magasabbra kerültek, mint a fejének teteje, nyakszirtje az ég felé meredt. A jin- jang életpárája (csi) összezavarodott, azonban elméje nyugodt volt. Odavonszolta magát egy kúthoz, megnézte tükörképét a vizében és így szólt:

-- Ó, jaj! A Dolgok Teremtője így megnyomorított engem!

-- Ezért neheztelsz rá? – kérdezte tőle Sze mester.

-- Miért neheztelnék? – válaszolta Jü mester – Ha a Dolgok Teremtője kakassá alakítaná át a bal karomat, akkor éjjel is figyelném az időt. Ha a jobb karomat nyílpuskává alakítaná át, akkor olyan madarat keresnék, amit lelőhetnék és megsüthetnék. Ha az ülepemet kerékké, a lelkemet pedig lóvá formálná, akkor felkapaszkodhatnék rá és nem volna szükségem szekérre sem. Életet kaptam akkor, amikor ideje volt és majd el is fogom veszíteni, mert a dolgok rendje az elmúlás. Ha megelégszünk ezzel az idővel, és elfogadjuk ezt a rendet, akkor sem szomorúság, sem vidámság nem érint meg. Erre mondták a régiek, hogy „megszabadulás a kötelékektől". Vannak olyanok, akik nem tudnak megszabadulni, mert kötődnek dolgokhoz. Pedig régóta tudott tény, hogy soha semmi nem győzhet az Ég (természet) fölött. Hát akkor én miért neheztelnék?

 

(*A "Dolgok Teremtője" szó szerint azt jelenti, hogy „az átalakulások alkotója" vagy "változás alkotója”, nem pedig a nyugati, bibliai értelemben vett semmiből teremtő Istent. A "Dolgok Teremtője" sokkal inkább maga a Tao.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)