3. Ce Kao, Se hercege*, kiküldetésbe indult Csi-be. Előtte felkereste Kung
Cé-t, hogy tanácsot kérjen tőle:
-- A király egy nagyon fontos küldetéssel bízott meg.
Bár Csi uralkodója bizonyára nagy tisztelettel fogad majd, feltehetően
nem fog iparkodni, hogy minél előbb elrendezhessük közös dolgainkat. Még egy
átlagembert sem lehet sürgetni, hát még egy herceget! Ez a megbízás nagy
aggodalommal tölt el. Uram, egyszer azt mondtad nekem, hogy “ha egy ügyet, legyen az bármilyen
nagy vagy kicsi, nem a Tao szerint intézel, akkor a végeredménnyel kevesen
lesznek elégedettek. Ha az ügy sikertelenül végződik, akkor az emberek ítélete
miatt fogsz szenvedni. Ha sikerrel zárul, akkor az aggodalom okoz szenvedést**. Csak
az erényes (de) ember képes arra, hogy ne szenvedjen sem sikertelenség, sem siker
esetén.”
Az én ételeim egyszerűek, gyors főzéssel elkészíthetőek – a konyhámban
dolgozók közül még senki nem panaszkodott hőségre. És mégis, alighogy megkaptam ma reggel ezt a feladatot, most este máris jeges vizet kellett innom, mert úgy
érzem, mintha belül elégnék. Ténylegesen még bele sem fogtam ebbe a feladatba, de
máris szenvedek a jin és jang egyensúlyának megbomlásától. És ha nem járok sikerrel, akkor egészen biztos, hogy az emberek ítélete miatt is fogok szenvedni. Mindenképpen szorongok; attól tartok, hogy miniszterként nem tudom teljesíteni
ezt a megbízást. Uram, tudnál esetleg valamilyen tanácsot adni?
Kung Ce így válaszolt:
-- Az Ég alatti világon két nagy elv létezik: az egyik a velünk
született végzet (ming); a másik a kötelességtudat (ji)***. Egy gyereknek a szülei iránti szeretete
veleszületett végzet, nem lehet kitörölni szívéből. Egy alattvalónak az uralkodója
iránti szolgálata kötelesség, ez elől nem menekülhet el égen-földön
sehová. Ezeket nevezem én nagy elveknek. Éppen ezért, amikor egy gyerek szüleit
szolgálja, és kész bármerre követni őket, akkor az a gyermeki kötelesség csúcsa.
Ugyanígy, amikor egy alattvaló szolgálja uralkodóját, és kész bármit megtenni
neki, akkor az a hűség csúcsa. És amikor valaki a saját szív-elméjét szolgálja úgy,
hogy sem szomorúság, sem vidámság nem ingatja meg, mert tudja, hogy nincs
lehetősége máshogy cselekedni, mint ahogyan cselekszik, és ezt elfogadja, akkor
az az erény (de) csúcsa. Egy alattvaló vagy egy gyermek sokszor köteles bizonyos dolgokat megtenni. És amikor valaki az állam ügyeivel foglalkozik, akkor megfeledkezik saját személyéről. Ez esetben volna-e ideje arra, hogy az
élet szeretetéről és a haláltól való félelméről gondolkodjon? Ezért hát, uram, indulj a küldetésre.
Ám engedd meg, hogy hozzátegyek ehhez még valamit, amit hallottam. Ha két állam egymással szomszédos, akkor közöttük bizalmon alapuló köteléknek kell kialakulnia. Ha nem szomszédosak, akkor a másik iránti elkötelezettségüket szavakban kell kifejezniük, amiket egy közvetítő tolmácsol. Azonban az egyik legnehezebb dolog a világon az, amikor olyan
szavakat kell tolmácsolni, amelyek valamelyik féllel szembeni megelégedést vagy
elégedetlenséget fejeznek ki. Amikor a felek elégedettek, akkor a szavaik szinte
biztosan tele lesznek eltúlzott ígéretekkel, dicséretekkel; amikor a felek elégedetlenek, akkor
a szavaik szinte biztosan tele lesznek eltúlzott sértésekkel, gyűlölködéssel. De minden túlzás valótlan. Ahol felüti a fejét a valótlanság, ott oda a bizalom. Amikor oda a bizalom, akkor jaj a közvetítőnek.
Ezért a Beszédek szabályzatában ez áll: “Add át az üzenet lényegét; ne
közvetíts eltúlzó szavakat. Ha így teszel, talán egyben maradsz.”
(*Ce Kao az
ókori Csu állam főminisztere volt, és feltehetően az uralkodó egyik rokona is lehetett.
**Az aggodalom vagy szorongás a jin-jang egyensúlyának felborulását jelzi.
***A ming szót fordítják "parancs"-nak is, de leginkább "végzet"-nek. A ming meghatározza egy személy élettartamát vagy hogy mi fog vele történni életében, vagy a dolgok bizonyos működését, rendjét.
A ji jelentése is többféle lehet. Más értelemben igazságosságnak, esetleg méltányosságnak, itt kötelességtudatnak fordítják.)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
