(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban koldusbotra jutottam, Csen és Caj között fogságba kerültem. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki Csia államból menekült el? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára csecsemő kisfiát, és eliramodott. Utána megkérdezték tőle: „A pénz miatt cselekedtél volna így? De hiszen egy csecsemő nem ér annyit. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy csecsemő több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat, és miért a csecsemőddel a hátadon menekültél el?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyereket az Ég rendelte hozzám.” Az a kapcsolat, amit nyereség fűz össze, széthullik, mihelyst szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás fenyegeti. Míg az a kapcsolat, amit az Ég rendelt el, még szorosabbá válik szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás esetén. És micsoda különbség van szorosabbá válás és széthullás között!

Egy nemes ember barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé viszont édes, mint az újbor. De a nemes ember íztelensége összeköt, a kis ember édessége viszont eltaszít. A kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit. És bár tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte közeledni, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Legyél elővigyázatos! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha nem ellenkezel velük. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha nem ellenkezel, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól, és nem fárasztod el magad, akkor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd testedet. És amikor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni a dolgoktól.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(VIII. 4.) Összenőtt lábujjak

4. Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. A három dinasztia óta nem találni olyan embert az Ég alatt, aki ne változtatta volna meg veleszületett természetét valami miatt. A kis emberek [anyagi] haszon érdekében áldozzák fel magukat; a tudósok a hírnévért; a magas rangú hivatalnokok a családjukért; a bölcsek az Égalattiért. Bár ezeknek az embereknek eltérő a foglalkozásuk és eltérő a hírnevük, mégis mindegyik egyformán kárt tesz veleszületett természetében és személyében azáltal, hogy feláldozza magát.

Egy rabszolgafiú és egy szolgáló együtt legeltették a birkákat, és együtt is vesztették el a nyájat. Amikor a fiút kérdőre vonták, azt mondta, hogy bambusztábláját olvasta. A szolgáló beismerte, hogy kockajátékot játszott. Bár ketten két különböző dologgal foglalatoskodtak, mégis mindketten egyformán elvesztették a nyájat.

Po Ji a hírnévért halt meg a Sou-jang-hegység lábánál; a rabló Csi anyagi haszonért a Tung-ling csúcsán¹. Bár különböző okok miatt haltak meg, mégis mindketten egyformán megrövidítették életüket, és kárt okoztak velük született természetükben. Ezek után helyeselhetjük-e Po Ji viselkedését, és helyteleníthetjük-e a rabló Csi tetteit? Az Ég alatti világon mindenhol nemes embernek (csün-ce) hívják azokat, akik az emberség és igazságosság nevében áldozzák fel magukat, és kis embernek (hsziao-zsen) azokat, akik nyereség és gazdagság nevében teszik ugyanezt². Mindegyik ugyanúgy feláldozza életét, mégis az egyik nemes ember, a másik kis ember. A rabló Csi éppen úgy elpusztította életét, és károsította veleszületett természetét, mint Po Ji. Akkor miért tennénk különbséget kettejük között azáltal, hogy az egyiket nemes embernek, a másikat pedig kis embernek nevezzük?

(¹ Po Ji a VI.fejezet 3. részében megemlített történelmi alak, akit a konfucianizmus nagyra becsült, míg a rabló Csi a kapzsiság és erőszak jelképe, akinek egy külön fejezetet szentel a Csuang-ce.

 

²Szintén a VI. fejezet 3. részében jelenik meg először a nemes ember (csün-ce) és a kis ember (hsziao-zsen) fogalma, amit Konfuciusz arra használt, hogy megkülönböztesse egymástól az erényes, erkölcsileg magasabb rendű és az ilyen életvitelre egyáltalán nem is törekvő embereket.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)