1. A sötét Északi-óceánban él egy hal, aminek a neve kun* – olyan hatalmas, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li** hosszúságú. Ez a hal átváltozik egy peng nevű madárrá, aminek a háta akkora nagy, hogy senki nem tudja, hogy hány ezer li szélességű. Ha ez a madár a magasba emelkedik, kitárt szárnyai felhők módjára terítik be az eget. Amikor a
tenger mozgásba lendül, a madár elindul a sötét Déli-óceán felé, ami a Menny tava.
A Csi Hszie*** című könyvben - a csodák jegyzékében - ez áll: “Amikor a peng a Déli-óceánra költözik, a vizet szárnyaival 3000 li távolságra kavarja fel maga körül. Aztán egy forgószélen felszáll 90 ezer
li magasságra, és hat hónapon át tart az útja.”
A rezdülő meleg levegő, a vágtázó szél által egymásnak csapódó porszemek és apró élőlények ellenére az ég kéknek látszik. De tényleg ez a valódi színe? Vagy csak a határtalan kiterjedése
miatt tűnik annak? Amikor a peng fentről lepillant, éppen olyan kéknek látja, mint mi alulról.
(*A 'kun' jelentése 'halikra'. Így a könyv egy paradoxonnal indul, amelyben a legkisebb "hal" a legnagyobb. Mivel minden műben a kezdő fejezetek a legfontosabbak, ezért teljesen jogosan ennek a 'kun/peng' történetnek nagy jelentőséget tulajdonítanak az olvasók. Bár évezredek óta folyik a vita ennek a jelentéséről, még nem igazán született egységes megállapodás.
**1 li körülbelül 500 méter.
***Fung Yu-lan [1895-1990], kínai filozófus más fordítókra hivatkozva azt írja, hogy ez nem egy könyv címe, hanem annak az embernek a neve, aki feljegyezte az eseményt.)
Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)
The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
