(XIII. 3.) Az Égi Út

 

3. A császárok és királyok erénye az Eget és Földet tekinti ősének, az Utat (Tao) és erényét mesterének, a nem-cselekvést állandó szabályának. Nem-cselekedve az egész Ég alatti világot a szolgálatukba állíthatják, mégsem fáradnak el. Cselekedve ők fogják szolgálni az egész Ég alatti világot, mégis elfáradnak bele. Ezért a régi korok emberei nagyra értékelték a nem-cselekvést.

Ha a feljebbvalók a nem-cselekvést választják és az alattvalók szintén a nem-cselekvést választják, akkor az alattvalók és feljebbvalók ugyanazon az erényen fognak osztozni. És ha az alattvalók és a feljebbvalók ugyanazon az erényen osztoznak, akkor nem lesz többé alattvaló. Ha az alattvalók a cselekvést választják és a feljebbvalók szintén a cselekvést választják, akkor a feljebbvalók és az alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak. És ha a feljebbvalók és alattvalók ugyanazon az Úton (Tao) osztoznak, akkor nem lesz többé uralkodó. Éppen ezért a feljebbvalóknak a nem-cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálatukba állítsák az egész Ég alatti világot. Az alattvalóknak a cselekvést kell választaniuk, hogy szolgálják az egész Ég alatti világot. Ez megváltoztathatatlan, örök szabály.

Ezért az Ég alatti világ egykori királyai nem tervezgettek, bár tudásuk átívelt Égen és Földön; nem mondtak véleményt, bár képesek voltak megkülönböztetni a tízezer dolgot; nem cselekedtek, bár kiválóbb képességekkel rendelkeztek akárkinél a négy tenger határain innen. Az Ég nem hoz létre semmit, a tízezer dolog mégis átalakul. A Föld nem nevel semmit, a tízezer dolog mégis növekedik. A császárok és királyok nem cselekednek, mégis minden az Ég alatt kiteljesedik. Ezért mondják: „Nincs szellemibb az Égnél, nincs gazdagabb a Földnél, nincs nagyszerűbb a császároknál és a királyoknál”. És ezért mondják azt is: „A császárok és királyok erénye vetekszik az Égével és Földével”. Ez a helyes útja az Ég és a Föld megzabolázásának, a tízezer dologgal való együtt haladásnak és a tömegek fölötti uralkodásnak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 2.) Az Égi Út

2. Az Ég és Föld erényének tiszta megértését úgy nevezik, hogy a "Nagy Forrás" és a "Hatalmas Ős. Aki összhangba kerül az Éggel és egyezségre jut mindennel az Ég alatt, az összhangba kerül az emberekkel. Ezt az emberekkel való összhangot „emberi örömnek” nevezik, az Éggel való összhangot „égi örömnek” nevezik.

Így szólt Csuang Ce:

-- Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm! Összekeveri a tízezer dolgot, mégsem igazságos. Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem könyörületes. Időtlen idők óta létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő farag és alakít ki, mégsem ügyes*. Ezt nevezik égi örömnek.

Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget (természetet) követi életében és a dolgokkal együtt alakul halálakor. Amikor nyugalomban van, a jin erényén osztozik; amikor cselekszik, a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, nem teszi ki magát az Ég haragjának, sem az emberek bírálatának, nem bonyolódik bele világi dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé.  Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az egész világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.

 

(*Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 1.) Az Égi Út*

 

1. Az Égi Út folyamatos működésben van és nem halmozódik fel [a hatása], ezért a tízezer dolog tökéletességhez jut általa**. A császárok Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért az egész Ég alatti világ hozzájuk tér meg. A bölcsek Útja folyamatos működésben van és nem halmozódik fel, ezért a tengereken innen minden aláveti magát nekik. Aki az Eget érti***, járatos a bölcsek tanításában és követi a császárok, királyok erényét mindenütt a világegyetem hat irányában és négy sarkában, az önmagából fakadón, természetes módon cselekszik és öntudatlanul nyugodt.

A bölcs nem azért nyugodt, mert azt mondják, hogy a nyugalom jó. A nyugalmának oka az, hogy a tízezer dolog nem tudja felkavarni az szív-elméjét. A nyugodt víz a [föléje hajoló ember] szakállát és a szemöldökét tisztán visszatükrözi. Olyan tökéletes a szintje, hogy az ügyes asztalos akár mérésre is használhatja. És ha a nyugodt víz ilyen tisztasággal bír, akkor milyen lehet a tiszta szellem! A bölcs nyugodt szív-elméje az Ég és a Föld tükre, a tízezer dolog visszatükröződése.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés – ez az Ég és Föld mérőrúdja, az Út (Tao) és erényének (de) lényege. Ezért a császárok, a királyok és a bölcsek megpihennek bennük. Megpihenve üresek lesznek, üresen megtelnek; ez pedig maga a teljesség. Üresen nyugalomba kerülnek; nyugalomban mozgásba lendülnek, mozgásba lendülve sikert érnek el. Nyugalomban megpihennek a nem-cselekvésben; megpihenve a nem-cselekvésben megbízásokat hoznak létre a hivatali ügyek elintézésére. A nem-cselekvésben megpihenve elégedettek lesznek. Aki elégedett, azt elkerüli a gond és a baj, így életének évei megsokasodnak.

Üresség, nyugalom, higgadtság, simaság, békesség, csend, nem-cselekvés a tízezer dolog gyökere. Ha valaki ezt megérti, olyan dél felé néző uralkodó válik belőle, mint Jao volt. Ha valaki ezt megérti, olyan észak felé néző miniszter válik belőle, mint Sun volt****. Ezzel a megértéssel egy kiemelkedő szintű állás betöltése a császárok, királyok - az Ég fiának - erénye. Ezzel a megértéssel egy alacsony szintű állás betöltése a sötét bölcsek és az egyszerű királyok Útja. Akik ezzel a megértéssel elvonulnak és gondtalanul vándorolnak, azok elnyerik a folyók, tavak, hegyek és erdők remetéinek csodálatát. Akik ezzel a megértéssel visszatérnek a világi életbe és felajánlják segítségüket, azok hírnevet és érdemet szereznek, és minden az Ég alatt eggyé válik.

[Az ilyen emberek] nyugalomban bölcsekké válnak, cselekvésben királyokká. Aki megpihen a nem-cselekvésben, azt tisztelik, és aki olyan sima és egyszerű, mint a megmunkálatlan fa, azzal senki az Ég alatt nem fog vetélkedni a kiválóságért.

 

(*Victor H. Mair meglátása szerint e fejezet szerzője nem csupán összegyúrja a taoista és konfucianista gondolatokat, hanem egyenesen alárendeli a taoista metafizikát a konfucionista elveknek. A hagyományos hierarchia, a társasági szabályok és a törvények melletti ilyen jellegű érvelés teljesen távol áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetektől és a Vegyes fejezetek jó néhány részétől. Ez a XIII. fejezet a végefelé jóval hitelesebbé válik Lao Ce megjelenésével.

**"Égi Út" vagy Természettörvény, a dolgok természetes folyamata.

***Vagyis a dolgok természetes folyamatával tisztában van.

****Sun miniszterként szolgált Jao uralkodása idején. Mivel közvetlen leszármazottja helyett Jao Sun-t tette meg utódjául, ezért Sun az ideális miniszter jelképévé vált.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XII. 15.) Ég és Föld

15. Egy százéves fából áldozati tálakat faragnak, amiket zöld és sárga mintával díszítenek, a forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából összehasonlítjuk az áldozati tálakat az árokba dobott forgácsokkal, akkor természetesen észrevesszük a különbséget közöttük. Abban azonban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Cse és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság (ji) gyakorlásában, de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.

Öt dolog van, ami miatt a veleszületett természet elveszik. Első az, amikor az öt szín összezavarja a szemet és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang összezavarja a fület és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor az öt illat izgatja az orrot és eldugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az öt íz eltompítja a szájat, és megfosztja az ízérzékelés örömétől. Az ötödik az, amikor a kedvelések és ellenérzések megzavarják a szív-elmét és a veleszületett természetet nyughatatlanná és könnyelművé teszik. Ez az öt dolog mind ártalmas az életre. És mégis Jang Csu (Jang Ce) és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá és azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. De én ezt nem nevezném „megvalósításnak”.

Amikor egy megvalósítás korlátoz, szorongást vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megvalósítás? Ha igen, akkor kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megvalósítottak valamit. Ugyanis a kedvelések és ellenérzések, a hangok és színek olyanok, mintha gyúlékony rőzsét halmoznának fel bensőjükben, míg bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és hosszú övzsinórjaik kívülről fegyelmezi őket. Bensőjükben rőzsével kitömve, kívül pedig kötelékekkel körbekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megvalósítottak valamit. Ha ez így van, akkor a megláncolt csuklójú, ujjszorítós bűnözők vagy a ketrecbe, börtönbe zárt tigrisek és a leopárdok szintén megvalósítottak valamit**.

 

(*Mo Ti vagy Mo Ce ókori kínai filozófus követőit a II. fejezet 3.részében említik először. Jang Csu vagy Jang Ce VII. fejezet 4.részében tűnik fel.

** Ebben a részben a szerző újra megemlíti a rabló Cse-t, Zeng-et és Si-t és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről. Feltételezhető, hogy ez eredetileg a VIII. vagy a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)