1. Aki tudja, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, és aki tudja, hogy mi az, amit az ember cselekszik, az elérte a tökéletességet. Aki felismeri, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, az összhangban él az Éggel. Aki felismeri, hogy mi az, amit az ember cselekszik, arra használja azt a tudását, amit tud, hogy fejlessze azt a tudását, amit nem tud. Ezáltal megéli azokat az éveket, amiket az Ég (természet) adott számára anélkül, hogy életének menete félúton megszakadna. Ez a tudás csúcspontja.
Viszont akad egy kis gond. A tudás hitelessége attól függ, hogy igazolja-e azt valami. Ám ami valaminek a függvénye, az meglehetősen bizonytalan. Honnan lehet azt tudni, hogy amit éginek (természetesnek) nevezek, az valójában nem emberi, és amit emberinek nevezek, az valójában nem égi? Először találnunk kell egy igaz embert, utána meglesz az igaz tudás is*.
(*Ez egy újabb kifejezés a taoista bölcsre. Ahogyan olvasható az I. fejezet 3. részében, a Csuang-ce – ellentétben a Lao-ce-vel - többféle kifejezést használ: „tökéletes ember, szellemhez méltó ember, bölcs ember”.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
