(V. 4.) A teljes-erényűség jelei

 

4. Lu állam hercege, Aj ezekkel a szavakkal fordult Konfuciuszhoz:

-- Élt egy csúnya ember Vej államban, akinek Aj-taj To volt a neve*. Azok a férfiak, aki vele együtt éltek, szinte csüngtek rajta. Azon nők közül, akik meglátták őt, már vagy tíz mondta szüleinek, hogy ‘inkább leszek ennek az embernek a szeretője, mint más férfi felesége’.

Még sosem hallották, hogy Aj-taj To bármit is kezdeményezett volna, mindig csak mások után ment. Nem töltött be uralkodói szerepet, amelyben emberek életét mentette volna meg, és nem volt annyi jövedelme sem, hogy ennivalóval tömje tele az emberek gyomrát. Ráadásul csúnyasága elborzasztott minden Égalattit. Mindig egyetértett az emberekkel ahelyett, hogy el akarta volna fogadtatni velük az ő véleményét, és tudása is csak közvetlen környezetére terjedt ki. És mégis, férfiak és nők mind a társaságát keresték. Egészen biztosan kellett, hogy legyen benne valami, ami ennyire különlegessé tette őt.

  Érte küldettem, és láttam, hogy valóban elég csúnya ahhoz, hogy elborzasszon minden Égalattit. Ennek ellenére alig töltött egy hónapot nálam, éreztem, hogy van benne valami vonzó. És mielőtt eltelt volna egy év, már teljes bizalmamat élvezte. Mivel éppen akkor nem volt főminiszterem, át akartam neki adni az állam kormányzását. Bizonytalanul és kitérően válaszolt, mintha inkább el akarna utasítani. Nagyon elszégyelltem magam, de végül mégis ráruháztam a főminiszteri tisztet. Azonban nem sokkal később itt hagyott és elment. Rettenetesen sajnáltam ezt. Úgy éreztem, hogy hatalmas veszteség ért, és mintha nem maradt volna senkim, akivel megoszthattam volna az uralkodás örömét. Miféle ember volt ő egyáltalán?

 

Konfuciusz felelete így hangzott:

-- Egyszer, amikor éppen Csu államba mentem kiküldetésre, útközben néhány kismalacot láttam, akik halott anyjukból szoptak. Nem sokkal később mind felpattantak és elfutottak onnan. Érezték, hogy anyjuk nem látja őket, és hogy többé már nem olyan, mint ők. Nem az anyjuk fizikai testét szerették, hanem azt, ami mozgatta, elevenné tette őt.

Amikor csatában elesett harcosokat temetnek, nem borítják be őket koporsótakarókkal. Amikor valakinek levágják a lábát, már nem igazán érdeklik a cipők. Mindkét tárgy - koporsótakaró és cipő - használata nélkülöz minden alapot.

  Az Ég fiának ágyasai nem vágják le a körmeiket és nem lyukasztják ki a  füleiket. A frissen házasodott hivatalnokoknak az udvaron kívül kell tartózkodniuk és nem teljesíthetnek többé veszélyes küldetést. Ha a teljes fizikai test megtartásának ilyen nagy jelentőséget tulajdonít az uralkodó, akkor a teljes-erényű (de) embereket még jobban meg kellene becsülnie**.

  Ez az Aj-taj To nem mondott semmit, mégis hittek neki az emberek, és bár semmi különlegeset nem tett, mégis szerették őt. Még az államod fölötti hatalmat is át akartad adni neki, mindössze attól tartottál, hogy nem fogja elfogadni. Olyan embernek kellett lennie, akinek teljes a belső ereje, de akinek ez a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában***.

 

-- Mit értesz azon, hogy a belső ereje teljes volt? – kérdezte Aj herceg.

-- Élet és halál, nyereség és veszteség – válaszolta Konfuciusz –, kudarc és siker, szegénység és gazdagság, érték és értéktelenség, rágalmazás és dicséret, éhség és szomjúság, hideg és meleg – ezek mind a dolgok átalakulása és a végzet (ming) működése. Éjjel-nappal egymást váltják előttünk, de emberi tudás nem képes feltárni a forrásukat. Éppen ezért nem engedhetjük, hogy [ezek a változások] megzavarják a harmóniánkat, és azt sem, hogy behatoljanak szellemünk kincsestárába.

Ha valaki összhangban és nyugalomban él ezekkel a változásokkal anélkül, hogy örömérzete elveszne, és ha erre szüntelenül, éjjel-nappal képes, és létre tudja hozni a boldogság tavaszát a külső dolgokkal való kapcsolatában, megalkotni a pillanatot az elméjében – az ilyen emberre mondják, hogy a belső ereje teljes.

 

-- És mit értesz azon, hogy a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában? – firtatta tovább a herceg.

-- Amikor a víz tükre sima és egyenes, akkor van a legnagyobb nyugalomban – felelte Konfuciusz – Csendes belül és kívülről sem kavarodik fel. A teljes-erény az ilyen tökéletes harmónia kialakítása. A dolgok pedig akkor sem képesek elszakadni az ilyen embertől, ha ez a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában [mint ahogyan ez történt Aj-taj To esetében].

 

  Néhány nappal később Aj hercege elmesélte ezt a beszélgetést Min Cé-nek****, és hozzátette:

-- Amikor annak idején dél felé fordulva az Égalatti uralkodója lettem, igyekeztem megfelelő módon gondoskodni népemről, és állandóan aggodalmaskodtam életük, jóllétük miatt. De most, hogy megtudtam, milyen a tökéletes ember, attól tartok, hogy hiányzik belőlem egy uralkodó igazi tulajdonságai, és hogy csak veszélybe sodrom magam és az országom vesztét okozhatom.

Konfuciusz nem az alattvalóm és én sem az ő uralkodója, mi erény-barátok***** vagyunk.

 

 

 

(*Aj herceg i.e. 494 és i.e. 467 között uralkodott Lu államban. Aj-taj To viszont fiktív alak, akinek To a neve, míg Aj-taj a csúnyaságára utal.

 

 

 

**A Konfuciusz szájába adott válasz a rejtett erényre (de) vonatkozó különböző példák felsorolása. Kezdi ott, hogy a test éltető energia nélkül csak egy mozdulatlan valami; vagy a koporsótakarók koporsó nélkül, cipők láb nélkül alapot vagy értelmét vesztett tárgyak; folytatja az egész/teljesség témáján keresztül (szeretők és a hivatalnokok, illetve a bölcsek erénye); és zárja a teljes-erényhez vezető út leírásával.

 

 

 

***Ezek a torz vagy csúnya alakok még jobban kihangsúlyozzák azt, hogy a test kinézetének, azaz a külsőnek semmi köze nincs a Tao-t követését jelző  ‘belső erőhöz' vagy ‘teljes-erényhez' (csüande/quande).

 

 

 

****Min Szun, azaz Ce-csien, (körülbelül i.e. 536 – i.e. 487) Konfuciusz második legjobb tanítványa volt.

 

 

 

*****Az ‘erény-barátok’ kifejezést Csuang Ce azokra vonatkoztatja, akik mind egyek a Tao követésében, bár a saját, egyéni módjukon teszik ezt. Ezzel ellentétben állt Lao Ce ‘bölcse’, aki egyedül, magányosan követi az ‘Utat’ azaz a Tao-t.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi  (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 123.o.

 

(V. 3.) A teljes-erényűség jelei

 

3. Lu államban élt egy nyomorék, akit úgy hívtak, hogy Su-san Lábujj-nélküli*. Ez a szerencsétlen ember a sarkain vánszorgott el Konfuciuszhoz. A mester feddően szólította meg:

-- Uram, nem voltál elég elővigyázatos, így magadnak köszönheted a bajt. Ezek után miért jössz hozzám?

-- Nem voltam tisztában a kötelességemmel – felelte Lábujj-nélküli – és nem fordítottam elég figyelmet a testemre, ezért vesztettem el a lábujjaimat. De most eljöttem hozzád, mert még mindig van valamim, ami értékesebb, mint a lábaim, és ezt szeretném teljes mértékben megtartani. Nem létezik semmi, amit az ég ne borítana be, és nem létezik semmi, amit a föld ne tartana fenn. Mester, téged az Ég és a Föld részeként tekintelek – elvárhatom-e azt, hogy te ugyanígy fogadj el engem?

-- Bocsáss meg az előbbi faragatlanságomért – mondta Konfuciusz – Kérlek, uram, gyere be, itt megosztom veled azt, amit elsajátítottam.

Azonban Su-san Lábujj-nélküli elment.

Konfuciusz így fordult tanítványaihoz:

-- Legyetek szorgalmasak! Ez a Lábujj-nélküli egy megcsonkított ember. Mégis igyekszik elsajátítani azt a tudást, amivel kijavíthatja régebbi helytelen cselekedeteit. Azoknak pedig, akiknek [hétköznapi értelemben vett] erénye sértetlen, még nála is jobban kellene iparkodniuk!

 

  Lábujj-nélküli elment Lao Tan-hoz**, és miután elmesélte ezt a történetet, hozzátette:

-- Konfuciusz még nem érte el a tökéletes ember szintjét, nemde? Mire jó az, hogy hozzád jön és olyan alázatosan szeretne tőled tanulni?*** Talán abban reménykedik, hogy híres lesz a zavaros gondolatai és furcsa elképzelései révén, de nem ismeri fel, hogy a tökéletes ember számára ezek bilincsek és béklyók.

-- Miért nem vezetted rá arra, hogy élet és halál egy zsinórra vannak fűzve, és hogy ugyanígy az elfogadható és az elfogadhatatlan is egy szálon lógnak? – kérdezte tőle Lao Tan – Így sem szabadíthattad volna meg őt a béklyóitól?

-- Az Ég mérte rá a büntetést, hogyan tudtam volna én megszabadítani őt?

 

 

 

 

 

 

(*A ‘Lábujj-nélküli’ a nyomorék ember gúnyneve volt, és feltehetőleg a Su-san-on – azaz a Su-hegyen – lakott, ezért hívhatták így, hogy ‘Su-hegyi Lábujj-nélküli’.

 

 

 

**Lao Tan, azaz Lao Ce.

 

 

 

***A hagyomány szerint Konfuciusz fiatalabb korában meglátogatta Lao Cé-t, hogy tanítást kérjen tőle.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi   (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(V. 2.) A teljes-erényűség jelei

 

2. Élt egy ember, Sen-tu Csia, akinek nem voltak lábai*. Ő is, akárcsak a csengi Ce-csan, Po-hun Vu-zsen** mesternél tanult.

 Egy napon Ce-csan így fordult ehhez a láb nélküli emberhez:

-- Ha én megyek ki elsőként, te maradsz hátra, és ha te mész ki elsőként, én maradok hátra.

A következő napon újra együtt ültek ugyanazon a gyékénymatracon a teremben, és Ce-csan ugyanazokat a szavakat mondta neki, mint előző nap, de még hozzátette:

-- Én most indulok kifelé. Hátra maradsz vagy sem? Egyébként meg te nem is próbálsz kitérni egy ilyen magamfajta magas társadalmi rangban lévő ember útjából. Úgy gondolod, hogy egyenlő vagy vele?

Sen-tu Csia ekként válaszolt:

-- Létezik-e mesterünk iskolájában ilyesmi, hogy magas társadalmi rang? Uram, annyira nagyra tartod magad miniszterként, hogy semmibe veszel másokat. Azt szokták mondani, ha egy tükör fényes, a porszem nem marad meg rajta. De ha megmarad, akkor a tükör már nem fényes. Ha valaki sokat időzik értékes emberek között, hibátlanná válik. Itt a mi tanítónk, akit azért választottál, hogy nagyobbá tegyen téged, mint amilyen vagy, és mégis így beszélsz? Nem gondolod, hogy tévedsz?

-- Egy ilyen kinézetű ember, mint te – kérdezte megvetően Ce-csan –, igyekszik magát olyan jónak feltüntetni, mint Jao? Külsődről ítélve meglehet, hogy hiába vizsgálnád meg magad erényedet illetően.

-- Nagyon sok ember mentegetőzik, ha vétkezik valamiben – mondta Sen-tu Csia -, és úgy véli, hogy nem érdemli meg a büntetést. De vannak olyanok, akik nem keresnek kifogásokat, és akik elismerik, hogy nem érdemelnek kíméletet. Csak a teljes-erényű ismeri fel az elkerülhetetlent és nyugszik bele a végzetébe (ming). Amikor a régi idők híres íjásza, Ji lőni készülvén felhúzta íját, a céltáblája előtt elsétált emberek mindegyikét el kellett volna találnia. Ha valamelyiket mégsem lőtte meg, akkor azt a végzet hozta így. Sok ép lábú ember nevet rajtam azért, mert nekem nincsenek meg a lábaim. Ez vad dühvel tölt el. De ilyenkor eljövök a tanítónkhoz, itt eldobom ezt az érzést, és lenyugszom. Talán azért, mert a mester megtisztít a jóságával. Tizenkilenc éve vagyok a tanítványa, de még sosem éreztette velem, hogy nincs lábam. Uram, te és én most a fizikai testen belül kóborolunk, de te mégis a test külső formája alapján ítélsz meg. Nem tévedsz ebben?

E szavak hallatán Ce-csan kényelmetlenül érezte magát, viselkedése és arckifejezése megváltozott. Végül így szólt:

-- Uram, ne beszéljünk erről többet.

 

 

 

(*Az ókori Kínában az amputálás a legtöbb esetben - jogosan vagy nem jogosan - a büntetés egyik formája volt. Bár a Csuang-ce sem ebben, sem az előző történetben nem fejti ki, hogy mi miatt vágták le a főszereplők lábait.

 

 

**Cseng (Zheng) i.e. 806-ban alapított ókori kínai hercegség volt, amely i.e. 375-ben vesztette el függetlenségét.

Ce-csan – eredeti nevén Kung-szun Csiao, aki Cseng hercegség minisztere és uralkodói leszármazottja volt - számos olyan reformot dolgozott ki, amelyek megerősítették az államot. Konfuciusz kortársa volt, és i.e. 522-ben halt meg.

 

Po-hun Vu-zsen taoista tanító, aki a könyv későbbi fejezetében is feltűnik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Zichan (angol nyelven)

 

 

(V. 1.) A teljes-erényűség* jelei

 1. Lu államban élt egy Vang Taj nevű levágott lábú ember, akinek ugyanannyi követője volt, mint Konfuciusznak.

Csang Csi ezekkel a szavakkal fordult Konfuciuszhoz:

-- Mester, miként lehetséges az, hogy Vang Taj-nak ugyanannyi tanítványa van Lu államban, mint neked, pedig neki levágták a lábát? Hiszen nem tanít, amikor áll, nem beszél, amikor ül. Mégis, akik üresen mennek el hozzá, teljesen megtelve jönnek el tőle. Tényleg lehet szavak nélkül tanítani, és tökéletlen testtel tökéletes szív-elmét birtokolni?** Miféle ember ő?

-- Ez az ember egy bölcs – válaszolta Konfuciusz – Csak azért nem vagyok még a tanítványa, mert sokáig halogattam, ám a tanítómmá fogom őt fogadni. Bár ezt leginkább azoknak kellene megtenniük, akik nem egyenrangúak velem. De miért csak Lu államnak kellene őt követnie? Hozzá vezetem majd az egész Égalattit, és mi mind a tanítványaivá válunk.

-- Ha ő így, levágott lábbal is fölötted áll – folytatta Csang Csi –, akkor bizonyára nagyon különbözik az átlagemberektől. És ha ez így van, akkor miféle egyedi módon használja a szív-elméjét?

Konfuciusz ekként felelt:

-- Bár az élet és a halál is nagy jelentőséggel bír, őt egyik sem tudja megváltoztatni. Ha az ég leszakadna és a föld a feje tetejére állna, számára az sem jelentene veszteséget. Világosan látja azt, amiben nincs valótlan alkotóelem, és bár a dolgok változnak, ő nem változik velük együtt***. Elfogadja, hogy az átalakulás a dolgok végzete (ming) és tartja magát a változás forrásához***.

-- Ezt hogyan érted? – kérdezte Csang Csi.

-- Ha a különbözőségük szempontjából nézzük a dolgokat - magyarázta Konfuciusz -, akkor például a máj és az epehólyag éppen annyira különbözik egymástól, mint Csu állam és Jüe állam. De ha a hasonlóságuk szempontjából nézzük őket, akkor a tízezer dolog mind egy. Az ilyen ember, mint ő, nem azzal foglalkozik, hogy a fülei és szemei mit fogadnak be a külvilágból. Inkább hagyja, hogy szív-elméje örömét találja az erény (de) harmóniájában***. Mivel minden dolgot egynek lát, így nem érzékeli egyetlen dolog elvesztését. Akként tekint elvesztett lábaira is, mint félredobott földkupacra.

Csang Csi tovább folytatta:

-- Vang Taj teljes mértékben a saját valójával van elfoglalva. A tudás által kiteljesíti a szív-elméjét és a szív-elméje által kiteljesíti a tiszta szív-elme állapotát. De akkor miért gyűlnek köré a dolgok [az emberek]?

-- Az emberek a folyóvízben nem látják meg tükörképüket, de a nyugodt állóvízben igen - hangzott a válasz - Csak a nyugalom képes lenyugtatni azt, aki nyugalmat keres. Azon dolgok közül, amelyek a földtől kapják a végzetüket (ming) csak a fenyő és a ciprus a hibátlan, mert télen éppen olyan zöldek, mint nyáron. Azok közül, akik Égtől kapják a végzetüket, csak Jao és Sun volt hibátlan, így a tízezer dolog vezetőivé lettek. Szerencsére helyesen élték saját életüket, ezáltal helyessé tették mások életét is. 

Az eredendő tehetség megléte a vakmerőségben nyilvánul meg.

Egy hős, bátor katona egymagában szembeszáll kilenc hadsereggel. És ha egy dicsőségre törő ember, ilyen módon uralkodva magán ekkora eredményre képes, akkor ez mennyivel inkább lehetséges egy olyan ember számára, aki Eget és Földet irányítja, aki kincsestárában tartja a tízezer dolgot, aki csak átmeneti szállásként használja testének hat tagját****, akinek fülei és szemei csak a dolgok képmásainak közvetítőiként szolgálnak, aki tudását az egységben fogja össze, és akinek szív-elméje sosem hal meg. Az ilyen ember maga választhatja meg azt a napot, amelyiken magasba emelkedik. Az emberek követnék őt, de miért is foglalkozna ő másokkal?

(*A "teljes-erényűség" - csüande/quande - kifejezést a Csuang-ce a Tao-t követő magatartás megvalósítására használja. Tehát nem hétköznapi értelemben vett erényt jelent, hanem egyfajta 'belső erőt' vagy hatalmat. Ez az 'erény' gyakorlatilag a Tao megmutatkozása a dolgokban és az emberekben egyaránt.

 

 

 

**Lásd a Lao-ce 2. versét: “(...) a bölcs ember a nem-cselekvés tevékenységével él s a szavak nélküli tanítást valósítja meg.” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

 

 

***Mindkét kifejezés: ”azt, amiben nincs valótlan alkotóelem” és “a változás forrása” a Tao-t jelenti. Azt a Tao-t, ami igaz, és ami minden dolog időbeli és térbeli átalakulásának forrása, és ahol "az erény (de) harmóniája" ennek a Tao-nak a követését jelenti.

 

 

 

****A fej, a törzs, a két kar és a két láb.)

 

 

 

 

 

 

 

 Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Lélekenciklopédia IV. kötet Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 123.o.