2. Ugyanakkor úgy vélem, hogy azok, akik jól kormányozzák az Égalattit, nem így cselekednek. Hiszen az embereknek megvan a maguk állandó velük született természete (xing/hszing). Szőnek, hogy ruhát készítsenek maguknak, és felszántják a földet, hogy legyen mit enniük*. Ez a közös erényük (de). Ebben mind egyformák, és egyik sem különbözik a másiktól. Ezt hívják „természetes vagy égi hajlamnak”. Éppen ezért a tökéletes erény (de) korában az emberek járása lassú és magabiztos, tekintetük nyugodt és összpontosított. Egy ilyen korban a hegyeken nincsenek ösvények vagy átjárók, a folyókon nincsenek csónakok vagy hidak. A tízezer dolog csapatokba verődve él egymás mellett. A madarak és vadállatok rajokba és falkákba tömörülve sokasodnak, a füvek és a fák buján, gazdagon nőnek. A madarak és vadállatok szelídek, és még a szarkák fészkeihez is fel lehet mászni és belesni anékül, hogy háborgatva éreznék magukat. A tökéletes erény korszakában az emberek együtt élnek a madarakkal és vadállatokkal, egyenlőnek tekintve magukat a tízezer dologgal. Mit tudnának bármit is arról, hogy ki a nemes ember (junzi/csün-ce) és ki a kis ember (xiaoren/hsziao-zsen)? Egyenlőek a nem-tudásban, így egyik sem tér el erényétől (de). Egyenlőek a vágy-nélküliségben, így a vésetlen egyszerűség állapotában élnek**. A vésetlen egyszerűségben sértetlenül tartják valódi természetüket.
Aztán feltűnik egy bölcs ember, aki állhatatos az emberségre (ren/zsen) való törekvésében és rendületlen az igazságosság (ji) gyakorlásában, és az Égalatti elbizonytalanodik és megzavarodik. Mértéktelenné válik a zene (jüe), elburjánoznak a szertartások (li), és minden, ami az Ég alatt van, elkezd elkülönülni egymástól. Ha a vésetlen fadarabot nem faragnák meg, akkor ki tudna belőle áldozati edényt csinálni? Ha a fehér jádét nem csorbítanák meg, akkor ki tudna belőle uralkodói ékszereket készíteni? Ha az Utat és erényét (de) nem dobnák félre, akkor volna igény az emberségre (ren/zsen) és az igazságosságra (ji)? Ha a veleszületett természet (xing/hszing) eredeti formáját nem hagynák el, akkor mire kellene a szertartás (li) és a zene (jüe)? Ha az öt szín nem lenne összezavarodva, akkor ki készítene színpompás díszítéseket? Ha az öt hangjegy nem lenne összezavarodva, akkor ki használná a hat alaphangot?
A kézműves hibája, hogy a vésetlen fadarabból különféle tárgyakat farag. A bölcs tévedése, hogy megcsorbítja az Utat és erényét (de) az emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji).
(*Bár a szövés és a földművelés éppen annyira nem tekinthető az ember állandó veleszületett természetének, mint az előző részben említett fazekasság vagy ács mesterség.
**A „vésetlen egyszerűség” (su és pu) a Lao-cében rendszeresen előforduló kifejezés. Leginkább „megmunkálatlan vagy faragatlan fadarab”-nak fordítják, mint például a Lao-ce 19. vagy 57. versében.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang’s Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
