11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban kóborolt, és útja visszafelé Jin/Csin államon keresztül vezetett. A Han folyó déli partja mentén járt éppen, amikor megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.
-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már
vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is
képesek vízzel ellátni. Nagyon kevés erőfeszítést igényelnek és kiváló
eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?
A kertész felemelte fejét és Ce-kung-ra nézett.
-- Hogyan működik? – kérdezte tőle.
-- Ezt a szerkezetet fából készítik, a hátsó része nehéz, az
eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és olyan
gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.
A kertész mérges arckifejezést vágott, majd nevetve így
szólt:
-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek
vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a
szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát
és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná
válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról
van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném
használni azt.
Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta
fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:
-- Tulajdonképpen ki vagy te?
-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.
-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat,
hogy utánozzák a bölcseket és azzal dicsekedjenek, hogy felülmúlnak mindenki
mást, és akik egymagukban hangoztatják szomorú szólamaikat, így vásárolva hírnevet
az Ég alatt? A legjobban tennéd, ha elfelejtkeznél a szellemed éltető
lélegzetéről, eldobnád testi formádat, és akkor talán képes volnál megközelíteni
a Tao-t. De amíg azt sem tudod, hogyan irányítsd magad, addig honnan is
tudhatnád, hogyan irányítsd a világot? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a
munkámban!
Ce-kung döbbenten elsápadt el. Feldúlva és megszégyenülve támolygott
el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg*.
Ekkor egyik tanítványa szólalt meg:
-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed,
mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?
-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz)
van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam
a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkban az igazra kell törekedni, tevékenységeinkben
pedig a sikerre. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk
el. Most úgy tűnik nekem, hogy ez nem így van. Aki erősen tartja magát a
Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a
testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a
szellemben, az a bölcsek Útján (Tao) jár. Az emberek között él, velük megy
anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az
egyszerűsége. Siker, nyereség, találékony gépek, ügyesség – ezeknek nincs
helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem fog oda menni, ahová
nem akar, nem fogja azt csinálni, amit szív-elméje helytelenít. Azt is büszke
módon figyelmen kívül hagyná, ha az egész Ég alatti világ őt dicsérné és
egyetértene vele. Akkor is nyugodt volna és nem foglalkozna vele, ha az egész
Ég alatti világ őt hibáztatná és elítélné. Az egész Égalatti világ dicsérete
vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű
embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.
Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel
való találkozását Konfuciusznak.
-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója**- mondta
erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt
irányítja, ami belül van, de azt nem tudja irányítani, ami kívül található. Ha
találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza
tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett
természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül
– akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét
illeti, mi volna az, amit te és én tanulhatnánk belőle?
(*1 li körülbelül 500 méter.
**Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól
egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés
feltehetően betoldás, míg Burt Watson meglátása szerint az utolsó bekezdés
lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem
fordít hátat a társadalomnak és nem utasítja el annak vívmányait.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
