2. A régiek káoszban és egyszerűségben, a világgal egyetemben éltek békés nyugalomban. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak a szokásos rend szerint váltakozott; a tízezer dolog sértetlenül élt, és az élőlények nem szenvedtek korai halált. Az emberek rendelkeztek tudással, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott.1
Ám eljött az az idő, amikor az
erény (de) romlani, pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és
Fu-hszi, hogy irányítsa az Ég alatti világot. Ennek eredményeként, bár még
megvolt az egyetértés, az egység elveszett. Az erény romlása, pusztulása
folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az
Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt
az egyetértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett
színre, hogy irányítsa az Égalattit.2 Rendeletekkel és tervekkel kormányoztak,
ezzel beszennyezték a tisztaságot, és összetörték az egyszerűséget. Eltávolodtak
a Tao-tól a „jó” kedvéért; tetteikkel veszélybe sodorták az erényt. Ezután
elhagyták a velük született természetüket, és engedték, hogy szív-elméjük saját
útját járja. Egyik szív-elme a másik szív-elméhez társította tudását, mégsem
tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták
a kultúrát és műveltséget. A kultúra elfojtotta a természetest; a műveltség pedig
megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és eltévelyegtek. Már
nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem az
eredeti állapotukhoz.
(1Ahogyan az V.fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan)
a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában
"spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot,
kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából
fakadó és magától történő működését.
2Különféle mitológiai alakok, Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet, és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, és Sennong a földművelés isten-királya.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
