2. Ji-liao, a piactértől délre lakó hivatalnok Lu állam uralkodójával beszélgetett*. A herceg szomorú arckifejezésének láttán a piactértől délre lakó mester megkérdezte:
-- Miért vagy szomorú?
-- Az előző királyok módszereit tanulmányozom – válaszolta
Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem az eltávozottak szellemeit
és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt személyes elköteleződéssel végzem,
pillanatnyi szünet nélkül. Ám ennek ellenére sem sikerül elkerülni a gondokat,
bajokat. Emiatt vagyok szomorú.
-- A gondok és bajok elkerülésére felszínes módszereket
alkalmazol – mondta a piactértől délre lakó mester – A dús szőrű rókák és a
kecses-foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirti barlangokban húzzák
meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal otthonukban pihennek
- ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség, szomjúság és egyéb kín, kerülik
az embert, élelmüket a folyóknál és tavaknál keresik - ilyen eltökéltek. De így
sem kerülhetik el a hálókat és csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A prémjük,
bőrük hoz rájuk minden bajt. És Lu állam uralkodójának nincs bőre? Szeretném,
ha levetkőznéd formádat, levetnéd bőrödet, megtisztítanád elmédet, eltávolítanád
vágyaidat és vándorolnál a néptelen mezőkön.
Jüe déli államában van egy hely, amit úgy hívnak, hogy a Megalapozott
Erény (de) Földje. Népe tudatlan és egyszerű, keveset gondolnak magukra
és alig vannak vágyaik. Ismerik a dolgok elkészítésének módját, mégsem nem
halmoznak fel semmit. Adnak, de nem várnak el cserébe semmit. Nem tudják,
hogyan használják az igazságosságot és nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan
kiszámíthatatlanul járnak-kelnek, mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik
tartják magukat a viselkedés nagyszerű szabályaihoz. Születésüket örömmel
ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Szeretném, ha elhagynád
államodat, feladnád a hagyományos módszereidet és a Tao irányításával
odamennél.
-- Az út odafelé hosszú és veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon
és hegyeken kell átkelnem, nekem pedig nincs se csónakom, se hintóm. Mit
tegyek?
A piactól délre lakó mester így válaszolt:
-- Ne légy öntelt és add fel hagyományaidat – ez lesz a
hintód **.
Lu állam uralkodója közbevágott:
-- Az út odafelé hosszú és magányos. Ki lesz a társam? Nincs
elkészített ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a célomat?
-- Csökkentsd szükségletedet, vegyél vissza vágyaidból és hiába nincs elkészített ennivalód, elégségesnek fogod találni. Egészen addig gázolj a
folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe, nem látod a partot.
És minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol ér véget az utad. Azok,
akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és hazamennek. Ettől kezdve
érzed csak igazán távol magad.
Aki birtokol másokat, azt lekötik a gondok, bajok.
Akit birtokolnak az emberek, az aggódik. Éppen emiatt Jao nem birtokolta az
embereket, de őt sem birtokolták. Szeretném, ha megszabadítanád magad a gondjaidtól,
bajaidtól; megszabadítanád magad az aggodalmaktól, és a Tao-val vándorolnál a
nagy Semmiség földjén.
Amikor valaki egy duplafenekű hajóval kel át egy folyón és egy
üres csónak véletlenül arra sodródva nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az
az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban,
akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha ezt az első
kiáltását figyelmen kívül hagyják, újra kiáltani fog. Ha erre a másodikra sem
válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már káromkodni is
fog. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy
embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna
neki?
(*Hsziung Ji-liao Csu-állam uralkodóházának leszármazottja,
akiről a Zuozhuan/Co-csuan i.e. 479-ben tesz említést. A Zuozhuan/Co-csuan
– vagy A Zuo/Co hagyomány – Kína legelső történelmi jellegű
műve, amely nem csak a Tavaszok és őszök krónikáját (Csun-csiu) foglalja
magába, hanem annak kommentárját is, amely magyarázatokat és
beszédeket tartalmaz.
Lu állam uralkodója feltehetően Aj herceg, míg Ji-liao a
város piacterétől délre lakott.
**Ez a mondat elég zavaros, többféle értelmezése is van.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
