(XIII. 10.) Az Égi Út

10. A világ úgy véli, hogy minden, ami értékes a Tao-ban, az megtalálható könyvekben. De a könyvek csupán szavak gyűjteménye. A szavaknak pedig az adja az értékét, amit jelentenek. Ám a jelentésük valami olyasmi, amit nem tudunk megfogalmazni és nem tudunk másoknak átadni. A világ értékeli a szavakat és könyvekbe gyűjti őket őssze. Bár a világ értékeli ezeket a könyveket, én nem tartom őket értékesnek. Mert amit a világ értékesnek talál, az nem igazán érték.

Mert amikor nézünk valamit, akkor [csupán] formákat és színeket látunk; amikor hallunk valamit, akkor [csupán] neveket és hangokat hallunk. Milyen szomorú, hogy az emberek szerte a világon azt feltételezik, hogy forma és szín, név és hang elegendő ahhoz, hogy átadja annak a valaminek a valódi lényegét! Forma, szín, név és hang természetesen nem elegendő arra, hogy átadja vagy közvetítse a valódi lényeget; ezért van az, hogy „aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud*”. De hogyan érthetné ezt meg a világ?

 

Huan herceg fent a csarnokában könyvet olvasott, Pien, a kerékgyártó pedig lent az udvarban kereket készített**. Pien, egyszer csak, letéve kalapácsát és vésőjét felment a fenti csarnokba és így szólította meg Huan herceget:

-- Megkérdezhetem, hogy méltóságod miféle szavakat olvas?

-- A bölcsek szavait – felelt a herceg.

-- És ezek a bölcsek még élnek?

-- Már rég halottak – hangzott a válasz.

-- Ebben az esetben, uram, amit olvasol, az nem más, mint régi idők embereinek megmaradt üledéke.

-- Hogy merészelsz te, egy kerékgyártó megjegyzést tenni arra a könyvre, amit én olvasok? – kiáltott felháborodottan a herceg – Ha ezt meg tudod magyarázni, akkor rendben van. De ha nem, akkor életed bánja!

-- Szolgád saját munkájából indul ki – mondta Pien, a kerékgyártó – Amikor egy kereket készítve kényelmes módon, gyengéden ütve használom a kalapácsom, akkor gyenge lesz a kivitelezés is. Ám ha magamat fárasztva túl erőset ütök, akkor az eresztékek illeszkedése nem lesz megfelelő. Se túl gyengén, se túl erősen. Bár a kezemmel csinálom, de a szív-elmémben érzem. Ez egy olyan mesterfogás, amit nem tudok szavakba önteni. Éppen emiatt képtelen vagyok a fiamat megtanítani rá és ő is képtelen arra, hogy tőlem megtanulja. Ezért van az, hogy hiába vagyok már hetvenéves, még most is kerekeket vések. Amikor a régi idők emberei meghaltak, magukkal vitték azt, amit nem tudtak átadni. Ezért mondtam azt, uram, hogy amit olvasol, az nem több, mint régi idők embereinek megmaradt üledéke.

 

(*Az idézet megegyezik a Lao-ce 56. versének első mondatával.

 

**Huan herceg i.e. 685 – 643 között uralkodott Csi államban, amelyik a Csou-kor {kb. i.e. 1045- i.e. 221} egyik legnagyobb és legerősebb állama volt. A X. rész 1. fejezete Csi állam egyik fontos történelmi eseményét írja le.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIII. 9.) Az Égi Út

9. A mester mondta*:

-- A Tao betölti azt, ami a legnagyobb és nem hiányzik abból, ami a legkisebb; így a tízezer dolgot teljes mértékben áthatja. A Tao olyan hatalmas, hogy nincs semmi, amit ne tudna befogadni és olyan mély, feneketlen, hogy nem lehet ésszel felfogni. Erénye (de) megtestesül az emberségben és igazságosságban, de ezek csak jelentéktelen dolgok szellemének. Ki más volna képes ezeket teljesen megérteni, ha nem a tökéletes ember?

A tökéletes ember a világ fölött uralkodik, és ez nagy felelősség, nemde? Ez azonban nem bolondítja meg őt és nem meríti ki. Az egész Ég alatti világot a hatalom gyeplőjével tartja féken, ám ez semmit nem jelent számára. Felismeri a hibátlant, de nem mozgatja a nyereség vágya. Tisztán látja a dolgok lényegét és ragaszkodik az igazság forrásához. Ezért az Eget és Földet önmagán kívülre helyezi, a tízezer dolgot maga mögött hagyja, így szellemét nem fárasztja el. Teljes mértékben felfogja a Tao-t, összhangba kerül az erénnyel (de). Távol tartja magát az emberségtől és igazságosságtól, úgy kezeli a szertartásokat és zenét, mint vendégeket. Így cselekedve tartja nyugalomban szív-elméjét a tökéletes ember.

 

(*A mester vagyis Lao Ce.

 

**Ezt a mondatot James Legge, Martin Palmer és Victor H. Mair értelmezik így.

Ám Burt Watson és Wang Rongpei a következőképpen fordítják: „Büntetés és jutalom, emberség és igazságosság - ezek jelentéktelen dolgok a szellemének/ezek a legalacsonyabb formák a szellemi világban.”  Burt Watson értelmezése szerint ez a legizmus két legfontosabb kifejezése, amely a Han Fei-cé-ben olvasható {Han Fei Ce a legista iskola egyik legfőbb képviselője volt, művét a kor szokása szerint szerzőjéről nevezték el}. A műben a büntetést és jutalmat a politikai hatalom „két fogantyújának” nevezi.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 8.) Az Égi Út

 

8. Si-cseng Csi meglátogatta Lao Cé-t.

-- Azt hallottam rólad, hogy bölcs vagy – mondta neki -, ezért nem érdekelt, hogy milyen hosszú út vezet idáig, látni szerettelek volna. Bár utam száz éjszakája során talpam tele lettek bőrkeményedéssel, mégsem mertem megállni és megpihenni. Azonban most, hogy megláttalak, úgy találom, hogy egyáltalán nem vagy bölcs. Házadban a maradék gabona még a patkánylyukakat is megtölti, mégis kikergetted szegény húgodat innen. Micsoda embertelen cselekedet! Több a nyers és a főtt ételed, mint amennyit el tudsz fogyasztani, és mégis véget nem érően halmozod az élelmet*.

Lao Ce válasz nélkül, közömbösen nézett.

A következő nap Si-cseng Csi újra eljött hozzá és így szólt:

-- Tegnap nagyon sértő módon beszéltem, de ma nincs szívem folytatni. Miért van ez?

Lao Ce ekként felelt:

-- Úgy vélem, hogy megszabadítottam magam attól a képzettől, hogy tudással rendelkező, szellem-szerű és bölcs ember legyek. Ha tegnap ökörnek neveztél volna engem, rád hagytam volna; ha lónak neveztél volna, azt is rád hagytam volna. Ha valaki néven nevezi a valóságot, és egy másik ember ezt nem fogadja el, akkor ez a másik csak bonyolultabbá teszi az életet. Én azért fogadom el, mert mindig így teszek, nem pedig az elfogadás kedvéért fogadom el.

Si-cseng Csi tiszteletteljesen kihátrált Lao Ce árnyékából, majd alázatosan előrelépett és megkérdezte, hogyan tudná fejleszteni a személyét.

 Lao Ce azt válaszolta:

-- Megjelenésed ellenszenves, tekinteted merev, homlokod széles, száddal tátogsz és vicsorogsz, a viselkedésed fellengzős és elbizakodott. Olyan vagy, mint egy ló, akit a pányvája tart vissza, elinalnál, de nem tudsz. Olyan feszült vagy, mint egy felajzott íj. Minden apró részletet megvizsgálsz és ítélkezel. Tudásod ravasz, nézésed magabiztos – ez mind bizalmatlanságot ébreszt. A határvidéken az ilyen embert, mint te, tolvajnak neveznék.

 

(*A Lao-ce műből könnyen összegyűjthetőek azok a részek, amelyek igazolják Lao Ce takarékosságát. Azonban semmilyen forrás nem említi fösvénységét vagy húgával szembeni embertelen viselkedését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 7.) Az Égi Út

 

7. Konfuciusz nyugatnak indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában elhelyezze írásait*. Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki most nyugdíjba vonult és saját házában él. Ha a könyvtárba szeretnéd betenni írásaidat, látogasd meg őt és próbáld meg a segítségét kérni ehhez.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz és elment Lao Tan-hoz. Ám Lao Tan elutasította segítségét. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből**. Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. Szeretném a lényegét hallani!

-- A lényege az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy meglátásod szerint az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember (csün-ce/junzi) híján van az emberségnek, semmit sem fog elérni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság megnyilvánulása nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség és harmónia, egyetemes szeretet és az önző gondolatoktól való mentesség.

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Szavaid félreérthetőek. ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önző gondolatoktól való mentesség’ pedig valójában önzés***. Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el veleszületett természetét, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva követik változatlan útjukat; a napot és a holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva az ég felé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét.

 

(*James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, könyveit, hogy ne vesszenek el és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

**Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burt Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikája, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg Öt klasszikusról tesznek említést, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik elveszett a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206). Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan a többi Öt klasszikus egyikét sem}.

 

***James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)