(VI. 5.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

5. [A régi idők igaz emberei számára] mindaz, amit kedveltek „egy” volt, és mindaz, amit nem kedveltek, szintén „egy” volt. Amire „egy”-ként tekintettek, az „egy” volt; amire „nem egy”-ként tekintettek, az szintén „egy” volt. Amikor az „egy”-ben időztek, akkor az Ég (természet) követőjeként viselkedtek. Amikor „nem az egy”-ben időztek, akkor az ember követőjeként viselkedtek*. Azt, akiben sem az ember, sem az Ég nem győzi le egymást, úgy hívják, hogy igaz ember.

Az életet és a halált a végzet (ming) elrendeli el. Éppen ilyenek az éjszakák és a nappalok folyamatos váltakozása – ezek az Égtől (természettől) függőek. Az embernek ebbe nincs semmiféle beleszólása, mert ez a dolgok természete. Vannak, akik úgy tekintenek az Égre, mint saját apjukra és szeretik azt. Mennyivel jobban tennék, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami felülmúlja az Eget! Vannak, akik különösképpen tisztelik uralkodójukat, mint feljebbvalójukat, és akár még meghalni is hajlandóak érte. Mennyivel jobb volna, ha azzal kapcsolatban cselekednének így, ami az igazi**!

Amikor a patakok kiszáradnak, a halak összegyűlnek a mederben. Sárral nedvesíti be egyik a másikat, és nyálkájukkal tartják egymást nyirkosan. Pedig mennyivel jobb volna nekik a folyókban és tavakban [úszkálva] megfeledkezni magukról! És ahelyett, hogy az emberek dicsérik Jao császárt és elítélik a zsarnok Csie császárt, jobb volna, ha mindkettőről megfeledkeznének és elmerülnének a Tao-ban.

 

 

 

(*Ahogyan a II. fejezet 4. részében is olvasható, a „Tao által mind eggyé válnak”, azaz „minden [dolog és nézet] egy”. Ennek felismerésére csak a Tao-t követő igaz ember képes.

 

 

**Azaz „A nagyszerű és tiszteletreméltó mester”, vagyis a Tao.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Capters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 108. oldal

(VI. 4.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

4. A régi idők igaz emberei magasztosan, fennkölten viselkedtek, mégsem nem buktak el.  Fogyatékosnak tűntek, mégsem fogadtak el semmit. Tartózkodóan függetlenek voltak, de nem csökönyösek. Szétáradóan üresek maradtak, mégsem kérkedtek vele*. Derűsnek tűntek, mintha [állandóan] boldogok lennének. Kelletlenül, csak akkor cselekedtek, ha már elkerülhetetlen volt**. Áradt belőlük a vonzerő és a nyugodt erény (de).  Távolságtartóan alkalmazkodtak a világhoz; önteltek voltak, mintha semmi nem irányíthatta volna őket. Szűkszavúságra törekedtek, mintha el akartak volna zárkózni a világtól; szórakozottan viselkedtek, mintha elfelejtették volna, hogy mit akartak mondani.

[A régi idők igaz emberei] úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre; a szertartásokra (li), mint a szárnyakra; a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van; az erényre, mint ami indokolt. Mivel úgy tekintettek a büntetésre, mint a testre, emberségesek voltak a halálbüntetés kiszabása során. Mivel úgy tekintettek a szertartásokra, mint a szárnyakra, együtt haladtak a világgal. Mivel úgy tekintettek a bölcsességre, mint ami alkalmas időben van, bizonyos dolgokat meg kellett tenniük. Mivel úgy tekintettek az erényre, mint ami indokolt, olyanok voltak, mint egy kétlábú ember, aki [erőlködés nélkül] feljut a hegy tetejére. És mégis mindenki azt hitte, hogy hatalmas erőfeszítéssel tették azt, amit tettek***.

 

 

(*A Tao nem csupán spontán, azaz „magától olyan”, hanem üres is, azaz „nem-levő”. A Tao-ot követő bölcs üressé teszi szívét/elméjét, hogy megvalósíthassa azt a bizonyos „szabad vagy gondtalan kóborlást” vagyis a dolgokon való felülemelkedést.

 

 

**A dolgokon való felülemelkedés valójában a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés (vuvej/wuwei) megélése.

 

 

***Ez a második, egyben utolsó bekezdés - amely a taoista bölcset olyan uralkodóként mutatja be, aki büntetéseket foganatosít, szertartásokat alkalmaz, illetve a bölcsességet és erényt indokoltnak tartja – ellentétesnek tűnik a könyv többi részén olvasható taoista bölcs tulajdonságainak leírásával. Mitsuji Fukunaga japán fordító szerint ezek a mondatok egy i.e. 2.-3. századi szerző betoldásai lehetnek, akire hatással voltak a legista filozófia elvei. Míg Menciusz „idealista” elképzelése szerint az ember alapjaiban jó, addig a legizmus kiindulópontja az volt, hogy az emberi alaptermészet rossz, és csak neveléssel, jó kormányzással, szertartásokkal, bölcsességgel, erénnyel, jutalmazással és büntetéssel lehet valakiből „nemes ember”-t (csün-ce) formálni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019 (77. 108. 115. 125-126. oldalak)

(VI. 3.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

3. Az ilyen [igaz emberek] szív-elméje minden gondolattól mentes volt*, viselkedésük nyugodt, homlokuk sima. Az ősz hűvössége és a tavasz enyhesége áradt belőlük. Örömük és haragjuk követte az évszakok változásait. Megfelelő módon viszonyultak mindenhez, és senki nem ismerte határaikat. 

**Emiatt ha egy bölcs ember hadjáratot vezetve elpusztított egy államot, akkor sem veszítette el a nép szívét. Jóindulata kiterjedt a tizezer dologra anélkül, hogy szeretet lett volna benne [egyes] emberek iránt.

Ezért hát, akinek örömet okoz, hogy sikert érjen el, az nem bölcs. Aki könyörületes, az nem emberséges. Aki mérlegeli, hogy mikor cselekszik [helyesen], az nem a bölcsesség embere. Aki számára a nyereség és veszteség nem egy és ugyanaz, az nem nemes ember. Az, aki hírnévre törekedve azt kockáztatja, hogy elveszíti valódi önmagát, nem a tudás embere***. És aki elpusztítja életét és nem hű önmagához, az nem lehet az emberek szolgálatára. Hu Pu-csie, Vu Kuang, Po-ji, Su-Csi, Cse Cu, Hszü-jü, Csia Ta, Sen-tu Ti – ők mindannyian az embereket szolgálták és kielégítették mások igényeit, de nem vették figyelembe igazi önmagukat****.

 

 

(*Jobbára úgy fordítják, hogy „az elméje feledékeny” vagy „mentes minden gondolattól és szándéktól” vagy „szabad”.

 

 

**Vannak olyan fordítók (Rober Eno, Victor H. Mair és A.C. Graham), akik szerint a szöveg további része majdnem biztosan későbbi betoldás. Célja feltehetően az lehetett, hogy a taoista bölcs fogalmát élesen szembe állítsa a konfuciánusi ember eszményével. Emiatt ezek a fordítók le sem fordítják a szöveg további részét, amely többek között Meng Ce (vagy latinosan Menciusz, ie. 372 – i.e. 289), Konfuciusz első híres követőjének könyvében található állításokat tagadja.

 

 

***Konfuciusz két nagy csoportra osztotta az embereket, az átlagos „kis emberek”-re (hsziao-zsen) és „nemes emberek”-re (csün-ce), azaz az erkölcsileg magasabb rendű emberekre, aminek elérésére önműveléssel, tanulással kell törekedni. A Csuang-ce többször is kihangsúlyozza, hogy az emberi értékek (hírnév, anyagi javak, rang) mesterséges dolgok. És az a törekvés, hogy ezen dolgokat megszerezzük, ellentétes a Tao eredeti természetes működésével. A „konfucianizmus”, mint szó jelentése kínaiul „írástudók/tudósok iskolája”.

****A konfucianizmus által nagyra tartott történelmi alakok, köztük reformerek vagy a fennálló állapotot megtartani igyekvők, akiket vagy meggyilkoltak vagy öngyilkosságot követtek el.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó Budapest, 2019, 58. 64. és 74-76. oldalak