(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül és katonákkal kerítették be őt*. Konfuciusz azonban tovább énekelt és játszott furulyáján. Ce-lu odament hozzá és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Gyere ide és elmagyarázom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam magam távol tartani a nehézségektől. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át szerettem volna, ha kineveznek. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében senki az Ég alatt nem szembesült nehézséggel. Ám nem az emberek tudása miatt volt így. Csie vagy Csou idejében senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] az Ég alatt nem kapott kinevezést. Ám nem az emberek tudásának hiánya miatt volt így. Az idő és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapó meztelen kardpengéket látva is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a nehézségeket a sors határozza meg és hogy a kinevezéseket az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint a bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu. A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te Jang Hu vagy, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(*A Beszélgetések és mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása )  .)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)