1. Azokat, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolatokkal akarják irányítani vágyaikat, hogy elérjék a tisztaságot, homályban és tudatlanságban élőknek nevezik.1 A Tao-t gyakorló régiek nyugalommal fejlesztették ki a tudást. Megértették az életet, de nem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak, és egymást táplálják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.
Az erény (de) összhang, a Tao rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol belsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol az őszinteség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha elhomályosult erényükkel próbálják az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis tovább erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.
(1A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja. Az előbbi a tanulást és az önművelést szorgalmazza, az utóbbi pedig a vágyak csökkentését vagy megszüntetését.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése