9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:
-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve
látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?
-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem,
amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az
örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra.
Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.
-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a
természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.
-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt
– ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne
– ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.
(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének
9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése