(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott.¹ Sem teknős, sem aligátor, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Azt hitte, hogy valami nagy szerencsétlenség érhette az öreget, aki emiatt véget akar vetni életének. Ezért hát utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton, és mentsék ki az embert. Ám az öreg pár száz lépéssel odébb magától kijött a vízből. Kócos, vizes hajjal, jókedvűen énekelt, és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte őt, és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered, hogy így tudsz úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, ahová születettem; a természetemmel nőttem fel, és beteljesítem végzetem. Az örvény kellős közepén merülök le, és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, ahová születtél, a természeteddel nőttél fel, és beteljesíted végzeted? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem, és itt biztonságban érzem magam – ez az, ahová születettem. E víz mellett nőttem fel, és benne biztonságban érzem magam – ez a természetem. Nem tudom, miért vagyok ilyen, de ilyen vagyok – ez a végzetem.

 

(¹Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)