(XX. 1.) A hegyi fa*

1. Csuang Ce a hegyekben sétált, amikor megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Amikor Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem, a favágó csak legyintett:

-- Semmire sem lehetne használni.

Csuang Ce így felelt erre:

-- Az értéktelensége miatt tudja ez a fa végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott neki.

Miután a mester lejött a hegyekből, régi barátja házában töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat és főzze meg. A szolgáló fiú odafordult a vendéglátóhoz:

-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem le?

-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – hangzott a felelet.

Másnap Csuang Ce tanítványai ezt kérdezték a mestertől:

-- Az a fa, amit tegnap láttunk a hegyekben, azért tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert értéktelen. De a vendéglátónk libái közül mégis azt vágták le, amelyik értéktelen. Mit gondolsz erről, mester?

Csuang Ce felnevetett:

-- Úgy vélem, hogy én inkább valahol félúton az értékesség és értéktelenség között szeretnék lenni –válaszolta – Bár ez az értékesség és értéktelenség közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de) és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó, együtt változik az idővel, nem hajlandó semmihez sem ragaszkodni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként bánik a dolgokkal és nem engedi nekik, hogy ők bánjanak vele dologként – akkor kerülhetne bajba? Ez a szabály, Sennong és a Sárga császár módszere**.

De ez nem sikerült azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; akit tisztelnek, bírálják. A törekvők elbuknak; a bölcsek ellen áskálódnak; a hitványak csalók lesznek. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!

 

(*Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is van, mert sok benne az ismétlődő motívum. Az értéktelenség vagy haszontalanság „hasznáról” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.

 

**Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI. fejezet 2. részében és a XVIII.fejezet 5. részében említik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

 

(XIX. 13.) Az élet teljes megértése

13. Egy bizonyos Szun Hsziu jelent meg Pien Csing mester kapujánál és aggódva, feldúlva mondta neki:

-- Amikor falun laktam, senki nem mondta rólam, hogy viselkedésem helytelen. Nehéz időkben senki nem mondta, hogy bátorság híján vagyok. De még sosem arattam le jó termést és sosem szolgáltam bölcs uralkodót. Elküldtek a faluból és száműztek a városból. Milyen bűnt követtem el az Ég ellen? Miért lett ilyen szerencsétlen a sorsom?

-- Hallottál már arról, hogy milyen a tökéletes ember? – kérdezte Pien mester – Elfelejtkezik a májáról és epéjéről, és nem gondol a szemére vagy fülére. Céltalanul kóborol a világ porán és mocskán túl, és jól érzi magát a könnyed, erőlködés nélküli cselekvésben. Azt mondják rá, hogy cselekszik, de nem vár el érte semmit, felnevel, mégsem uralkodik*. Te pedig mutogatod a bölcsességed azért, hogy megdöbbentsd a tudatlanokat, ápolod személyiséged azért, hogy minél jobban megkülönböztesd magad a hitványaktól, ragyogva jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és a holdat. Tested teljes, rendelkezik mind a kilenc nyílásával, ez idáig még nem sújtott le rád vakság, süketség, sántaság vagy egyéb szerencsétlenség. Nagyon sok emberhez képes szerencsés vagy. Hogyan van hát időd az Égre panaszkodni? Eredj az utadra, uram!

Miután Szun mester eltávozott, Pien mester visszament a házba. Leült, majd kis idő múlva felpillantott az égre és sóhajtott egyet. Egyik tanítványa megkérdezte:

-- Miért sóhajtasz, mesterem?

Pien mester így válaszolt:

-- Szun volt nálam az előbb és beszéltem neki a tökéletes ember erényéről. Attól tartok, hogy megriadt és a végén teljesen össze fog zavarodni.

-- Biztosan nem – mondta a tanítvány – Ha igaz volt, amit Szun mester mondott és nem volt igaz, amit tanítóm mondott, akkor a nem-igaz nem tudja összezavarni az igazat. Ha nem volt igaz, amit Szun mester mondott, de igaz volt, amit tanítóm mondott, akkor Szun mester már azelőtt össze volt zavarodva, mielőtt eljött volna ide. Ezért hát nem hibáztál vele kapcsolatban.

-- Ez nem így van! – szólt rá Pien mester – Egyszer, régen egy madár szállt le Lu állam fővárosának külterületén. Lu uralkodója megörült ennek és megkínálta őt ökör, bárány és sertés húsával. Még a Kilenc Sao zenéjét is előadták a madárnak, hogy örömet szerezzenek neki. De a madár boldogtalannak tűnt, csak bámult maga elé és nem evett, nem ivott semmit sem. Erre mondják, hogy úgy etetsz egy madarat, ahogyan saját magadat etetnéd. De ha úgy akarsz etetni egy madarat, ahogyan tényleg etetni kell egy madarat, akkor az a legjobb, ha engeded őt az erdő mélyén fészkelni vagy a folyókban és tavakban úszkálni és engeded, hogy szabadon és zavartalanul saját maga keresse meg élelmét**.

Szun Hsziu a csekély értelem és a felszínes tudás embere, én meg a tökéletes ember erényéről beszéltem neki. Olyan ez, mintha valaki egy egeret hintón utaztatna vagy egy fürjet harangok és dobok zenéjével gyönyörködtetne. Hogyne riadna meg mindegyik***!

 

(*A Lao-ce 10. és 51. versében hasonló leírás szerepel.

 

**Ugyanez a történet, kibővített formában szerepel a XVIII.fejezet 5. részében. Azonban az nem világos, hogy ebbe a 13. részbe miért került bele ezt a történet.

 

***Feltehetően az egész 13. rész is utólagos betoldás, így Victor H. Mair teljes mértékben kihagyta művéből. Az általam forrásként használt fordítók közül James Legge máshogy értelmezi a szöveg legelejét, mint Burt Watson, Martin Palmer és Wang Rongpei. Én az utóbbi három értelmezését fordítottam le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             

              

 

(XIX. 12.) Az élet teljes megértése

12. Csuj, a nyílvessző készítő művész olyan pontosan tudott szabad kézzel rajzolni, mintha körzőt vagy háromszög-vonalzót használt volna. Azért, mert ujjai a dolgokkal együtt változtak és nem az eszére hagyatkozott. Így szellem-tornya egységes és korlátlan maradt*.

Amikor a cipőd megfelelő, elfeledkezel a lábaidról. Amikor az öved megfelelő, elfeledkezel a derekadról. Amikor a szív-elméd megfelelő, tudásod elfeledkezik a helyesről és helytelenről. Amikor ügyeidet megfelelően kezeled, semmi nem változik meg benned és semmi nem tereli el figyelmed kívülről. Aki egyszer megtapasztalja azt, ami megfelelő és sosem tapasztalja meg azt, ami nem az, annak az a megfelelő, hogy elfeledkezik arról, ami megfelelő.

 

(*A ’szellem-torony’ – lingtaj – kifejezés a taoista irodalomban a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 11.) Az élet teljes megértése

11. Tung-je Csi kocsihajtó képességét mutatta be Csuang hercegnek*. Olyan egyenesen hajtotta előre-hátra lovait, mintha egy vonalzó mentén tenné, olyan pontosan kanyarodott kocsijával jobbra-balra, mintha egy körző által rajzolt vonal mentén tenné. Csuang herceg megállapította, hogy senki sem képes felülmúlni Tung-je Csi-t. Elrendelte, hogy tegyen még száz kört, majd térjen vissza a palotába. Meglátta ezt a jelenetet Jen Ho és ezt mondta a hercegnek:

-- Tung-je Csi lovai le fognak sántulni.

A herceg egy szót sem szólt, csak hallgatott. Nem sokkal később Tung-je Csi lovai tényleg lesántultak, ezért hamarabb tért vissza. A herceg megkérdezte Jen Ho-t:

-- Honnan tudtad, hogy ez fog történni?

-- A lovai már kimerültek, de még akkor is hajtotta őket – válaszolta Jen Ho - Ezért mondtam, hogy le fognak sántulni**.

 

(*Csuang herceg – születésekor kapott nevén: Tung koronaherceg - Lu állam uralkodója volt i.e. 694-662-ig.

**James Legge szerint Jen Ho leszármazottja, Jen Huj lett Konfuciusz kedvenc tanítványa. Ez a Jen Ho feltehetően nem azonos a IV. fejezet 5. részében szereplő Jen Ho-val.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 10.) Az élet teljes megértése

10. Csing, a kamala fák megmunkálója egy harangállványt faragott*. Amikor elkészült vele, úgy csodálta mindenki, mintha istenek vagy szellemek remekművét látná. Midőn Lu uralkodója is megtekintette, bámulattal kérdezte tőle:

-- Miféle művész vagy te?

-- Alattvalód csak egy kézműves – válaszolta Csing - Hogyan is lehetnék én művész? Ugyanakkor létezik valami [, amit máris elmondok]. Amikor elvállalom egy harangállvány elkészítését, nem kockáztatom meg, hogy elfecséreljem életpárámat (csi). Böjtbe kezdek, hogy lenyugtassam szív-elmémet**. Három napnyi böjtölés után már nem gondolok elismerésre és jutalomra vagy rangra és illetményre. Öt napnyi böjtölés után már nem gondolok dicséretre és bírálatra vagy ügyességre és ügyetlenségre. És amikor már hetedik napja böjtölök, elfelejtkezem magamról, a négy végtagomról és az egész testemről. Ekkorra már sem az uralkodó, sem az udvara nem létezik számomra. Képességem összpontosított és minden külső figyelemelterelő tényező elhalványul. Csak ezután megyek ki a hegyi erdőkbe és veszem szemügyre a fák égi természetét. Hiába találok rá a tökéletes formájúra, csak akkor kezdek el rajta dolgozni, ha meglátom benne a kész haranglábat. Ha nem, akkor ott hagyom. Ilyen módon hozom összhangba az égit az Éggel***. Talán ez az oka annak, hogy úgy gondolja mindenki, a munkáimat szellemek készítették.

(*Csing híres ács volt Lu államban. A Tavaszok és őszök krónikájának kommentárja i.e. 569-ben, Hsziang herceg uralkodásának negyedik évében említi meg. A kamala fa - Mallotus philippinensis - Dél-Ázsiában, Dél-Kelet-Ázsiában, Észak-Ausztráliában honos fa. James Legge szerint „a fák királyának” hívják lenyűgöző megjelenése és kiváló faanyaga miatt.

**Bár az ács testileg böjtöl, ennek eredménye hasonló a szív-elme – hszin – böjtjéhez. Ez utóbbiról bővebben a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam. A szív-elme böjtjének célja és leírása a IV. fejezet 2. részében található meg.

***A fák égi – azaz veleszületett természetét – hozza összhangba az ő veleszületett, égi természetével. Ez utóbbi mentes az olyan ember alkotta fogalmaktól, dolgoktól, mint dicséret, bírálat, rang, illetmény, jutalom, stb.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt – ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne – ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.

 

(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing-ce harci kakast idomított a király részére*. Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing-ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még mindig figyel a hangokra és a mozdulatokra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából faragott kakast látnál. Erénye teljes. Egy kakas sem mer szembe szállni vele, mind sarkon fordul majd és elszalad.

(*Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)