1. Csuang Ce a hegyekben sétált, amikor megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Amikor Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem, a favágó csak legyintett:
-- Semmire sem lehetne használni.
Csuang Ce így felelt erre:
-- Az értéktelensége miatt tudja ez a fa végig élni azokat
az éveket, amiket az Ég adott neki.
Miután a mester lejött a hegyekből, régi barátja házában
töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút,
hogy vágjon le egy ludat és főzze meg. A szolgáló fiú odafordult a
vendéglátóhoz:
-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem
le?
-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – hangzott a felelet.
Másnap Csuang Ce tanítványai ezt kérdezték a mestertől:
-- Az a fa, amit tegnap láttunk a hegyekben, azért tudja
kitölteni az Égtől kapott éveit, mert értéktelen. De a vendéglátónk libái
közül mégis azt vágták le, amelyik értéktelen. Mit gondolsz erről, mester?
Csuang Ce felnevetett:
-- Úgy vélem, hogy én inkább valahol félúton az értékesség
és értéktelenség között szeretnék lenni –válaszolta – Bár ez az értékesség és
értéktelenség közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart
távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de) és
sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól
mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó, együtt változik az
idővel, nem hajlandó semmihez sem ragaszkodni. Egyszer fent, egyszer lent, az
összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként
bánik a dolgokkal és nem engedi nekik, hogy ők bánjanak vele dologként –
akkor kerülhetne bajba? Ez a szabály, Sennong és a Sárga császár módszere**.
De ez nem sikerült azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és
az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a
tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; akit tisztelnek, bírálják. A
törekvők elbuknak; a bölcsek ellen áskálódnak; a hitványak csalók lesznek. Hol
lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok
a Tao-ban és erényében (de)!
(*Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is
van, mert sok benne az ismétlődő motívum. Az értéktelenség vagy haszontalanság
„hasznáról” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.
**Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI. fejezet 2. részében és a XVIII.fejezet 5. részében említik.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése