(XVII. 1.) Őszi áradások*

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje és patakok százai zúdultak a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partról a másikra tekintve nem lehetett volna megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallottam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták és lebecsülték Po-ji** igazságosságát, nem hittem nekik. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz az óceánról, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a saját évszakát ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked beszélni a nagy tanokról.

Az Ég alatti világ összes vizei közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók tízezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej lü sziklánál folyik el megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Még felmérni sem lehet, hogy mennyivel nagyobb, mint a Jangce vagy a Sárga-folyó. De én ezzel sosem büszkélkedtem. Saját formám [nagyságát] az Éggel és Földdel vetem össze, lélegzetem a jin-től és jang-tól kapom. Az Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső királyságot a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az ember csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, ám az emberiség csak egy kis részét képezi azon élőlényeknek, akik gabonából tartják fenn magukat, bármerre is járjanak a csónakok és a szekerek. Összehasonlítva a tízezer dologgal, nem olyannak tűnik, mint egyetlen szőrszál egy ló testén? Az is csak ennyi, amit az öt császár örökül hagyott, amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát***. Po-ji azáltal lett híres, hogy mindent feladott, Konfuciuszt azért tekintették tudósnak, mert tanított. Mindezt csak azért, mert büszkék voltak magukra. De nem az voltál te is, aki az előbb még az árvizei miatt érzett büszkeséget?

 

(*A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveiként tekinti, amelyek többé-kevésbé összefüggő tartalommal bírnak.

 

**Po-ji az öccsével együtt hűséget esküdött a Sang-dinasztia utolsó uralkodójának, aki egyúttal a termőföldet és a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után a testvérek válaszút elé kerültek: vagy megtagadják hűségesküjüket és esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) dinasztia földjének terményeiből vagy pedig hűek maradnak az előző dinasztia szelleméhez. Ők az utóbbit választották, így éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

***A különböző történelmi források jobbára eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)