(XVII. 3.) Őszi áradások

 

3. A Sárga-folyó ura tovább kérdezett:

-- Manapság a vitázók az egész világon azt állítják, hogy a legapróbb dolognak nincs formája és a legnagyobb dolgot nem lehet körül határolni. Ez valóban igaz?

-- Ha a kicsi oldaláról szemléljük a nagyot, akkor nem látjuk át azt a maga teljességében – felelt az Északi-tenger ura – Ha a nagy oldaláról szemléljük a kicsit, akkor nem látjuk azt tisztán. Az apró a kicsi legkisebbje, az óriási a nagy legnagyobbja, ezért egyértelműen meg tudjuk különböztetni őket egymástól. Ugyanakkor ez függ a körülményektől. Testi forma nélkül nem tudjuk megállapítani valamiről, hogy „durva” vagy „finom”. [És ugyanígy] ha valaminek nincs testi formája, akkor nem tudjuk számokban kifejezni a méretét, és ha valamit nem lehet körül határolni, akkor nem tudjuk számokban megnevezni határait. A dolgok „durvaságát” szavakkal el tudjuk magyarázni, a dolgok „finomságát” el tudjuk képzelni. De az, amit nem tudunk szavakba önteni és el sem tudunk elképzelni, független a „finomságtól” vagy „durvaságtól”.

Ezért a nagyszerű ember tetteiben nem árt másoknak, de nem tulajdonít jelentőséget az emberségességnek és kedvességnek. Egy lépést sem tesz a haszon érdekében, de nem veti meg a kapunál [pénzért] szolgálókat. Nem iparkodik vagyont vagy gazdagságot szerezni, de nem büszkélkedik azzal, hogy elutasítja ezeket. Munkájában nem kér segítséget másoktól, de nem mutogatja saját erejét és nem veti meg a kapzsit és alantast. Viselkedésében eltér a közönségestől, de nem mutogatja egyediségét. A tömeg mögött marad, de nem veti meg azokat, akik hízelgéssel jutnak előre. Nem ösztönzi őt sem cím, sem a világ megbecsülése; nem okoz benne szégyent sem büntetés, sem a világ megrovása. Tudja, hogy nem lehet teljesen külön választani a helyest és a helytelent, és nem lehet tökéletesen meghatározni, hogy mi a nagy és mi a kicsi. Ezt a mondást hallottam: „A Tao embere hírnév nélküli, a legnagyobb erény (de) sikertelen, a nagy ember nem gondol magára.” A legtökéletesebb szintet akkor éri el, ha azzal együtt halad, amit a sors kiosztott számára*.

 

 

(*Ezt az utolsó bekezdést Victor H. Mair nem fordította le. Feltehetően utólagos betoldás, mert nem illeszkedik a szövegbe.)



Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: