4. Amikor Csuang Ce éppen Csu államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Megkocogtatta ostora hegyével, és ekként szólt hozzá:
-- Uram, az életvágy iránti
mohóságod miatt kerültél ide? Vagy egy elbukott államot szolgáltál, és a bárd
levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent
hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy
egyszerűen csak lejárt az időd?
Miután befejezte a
kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Fejét ráhajtotta, mint egy párnára,
és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent előtte a koponya, és ezt
mondta:
-- Úgy beszéltél, mint a
szónokok. Minden szavad az élők ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a
halál után. Szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról, uram?
-- Természetesen - válaszolta
Csuang Ce.
-- A halottak között - kezdte a
koponya - nincs uralkodó, nincs alárendelt. Nincsen négy évszak, és nincsen semmiféle
dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég
és Föld évei. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik
halottak.
Csuang Ce kételkedve kérdezte
tőle:
-- Ha a Sors urát megkérhetném,
hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és engedjen
visszatérni szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi
ismerősödhöz, akkor szeretnéd?
A koponya erősen megráncolta
homlokát, és felhúzta szemöldökét:
-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét, és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.
Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése