3. Az északi kapunál Cseng így szólt a Sárga császárhoz:
-- Ó, császárom, hallgattam a Hszien Csi zenéjét, amit a Tung-ting-tó
körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félni kezdtem, utána már kimerültnek éreztem magam, a végére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben
meg sem tudtam szólalni és úgy felkavarodtam, hogy alig tudtam magam tartani.
-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberek adták
elő, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak
megfelelően a nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az
emberi igényeknek kell megfelelnie és az Éghez alkalmazkodnia, az öt erényt
kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy
évszak és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába*.
Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást és a tízezer dolog
életre kel. Virágzik és elhal, civilek és katonák egymást váltják; hol tiszta, hol
homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A zene hangjai kiáramlottak a fényre, mint egy rovar, amelyik téli álmából ébred, majd egy
mennydörgés csattanásával ijesztettem meg a világot. A végén nem volt befejezés;
a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, egyszer
erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan.
Ez okozott félelmet benned.
Utána a jin-nel és jang-gal összhangban
játszottam, a nap és a hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol
hosszúak voltak, egyszer lágyak, egyszer kemények. Váltakozásuk ellenére
egyetlen egységet alkottak és nem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak.
A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni
vagy védelmezni szellemedet tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik
tetszik. Ezek
a hangok kimértek voltak, tiszták és élesek. Előlük a kísértetek és szellemek a
sötétbe húzódnak, a nap, a hold és a csillagok pedig követik pályájukat. Megálltam,
amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott. Ez okozott zavart benned,
mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel
körülvéve, megzavarodva álltál az úton vagy egy öreg fának támaszkodva nyögtél.
Elméd kimerült a megértés vágyában, szemeid semmit nem értettek, látásod
cserbenhagyott; erőd elégtelennek bizonyult annak a keresésében, amit még én
magam sem értem el. Tested feloldódott az ürességben, elveszítetted önuralmadat
és így elérted a megszabadulást. Ezt érezted kimerítőnek.
Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek nem fárasztottak
le. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint
egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő
megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül terjedtek mindenfelé és úgy tűnt,
mintha egy hangtalan, mély homályból törnének elő. Semmiből jöttek, a mély
sötétség otthonából. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki
gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak
és váltakoztak, nem követtek egyetlen mintát sem. Érthető, hogy a világ
elbizonytalanodott ezektől és egy bölcshöz fordult tanácsért. Egy olyan bölcshöz,
aki tisztában van a körülményekkel és beteljesíti a sorsát. Bár az égi működés még
várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég
zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen ura ekként
dicsérte**: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját.
Megtölti az egész eget és földet, átöleli mind a hat irányt.”
Hallani szeretted volna a zenét, de képtelen voltál magadba szívni.
Ezért érezted magad zavarodottnak.
A zene ijesztően indult és emiatt kezdtél félni, mint aki
kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerültséget okoztak,
és ez a kimerültség teljesedett ki benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság
miatt érezted magad butának. De a butaság tárta fel neked a Tao-t. A Tao, amit
elvihetsz magaddal, bármerre is mész.
(*Ezt a mondatot több kiadásból kihagyták, ugyanis erős a
gyanú arra, hogy ez egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az
eredeti szövegbe.
**Feltehelőleg egy ókori uralkodó, akit viszont máshol nem említenek.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése