4. Amikor Konfuciusz Csen and Caj között fogságba került, hét napon át nem evett főtt ételt.1 [Később] a Takung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.
-- Közel álltál a halálhoz? –
kérdezte tőle Zsen.
-- Igen – felelte Konfuciusz.
-- Félsz a haláltól?
-- Igen, félek - hangzott a
válasz.
-- Akkor hadd beszéljek neked a
Tao-ról, ezzel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – Keleten, a tengernél
olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj.2 Ide-oda
csapkodnak, mintha erejük sem volna. Kötelékben szálldosnak, és szorosan
összebújnak fészkükben. Egyik sem röppen ki elsőként, egyik sem tér meg
utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, ezért
más élőlények alig árthatnak nekik. Így kerülik el a sorscsapásokat.
Az egyenes törzsű fát vágják ki
leghamarabb, az édes vizet adó kutat merítik ki előbb. Mutogatod bölcsességed,
hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy különbnek mutasd
magad a hitványoktól. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a Napot
és Holdat. Ezért nem tudod elkerülni a sorscsapásokat.
Hallottam a nagy beteljesülés
emberének mondását: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem
elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy
megszabaduljon az érdemektől, a hírnévtől, és visszatérjen az egyszerű emberek
közé? A Tao-val együtt áramlik, de nem akarja, hogy látható legyen; erénnyel (de)
sétál, de nem időzik hírnévben. Egyszerű és közönséges, olyan, mintha bolond
lenne. Eltörli nyomait, feladja befolyását, hatalmát, és nem keresi a sikert
vagy hírnevet. Így hát nem hibáztat másokat, és mások sem hibáztatják őt. A
tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?
-- Tökéletesen igaz! – kiáltott
fel Konfuciusz. Majd elbúcsúzott társaitól, és elbocsátotta tanítványait.
Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és
gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna
falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a
madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, akkor hogyan tartottak volna tőle
az emberek!
(1A Beszélgetések
és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az
eseményt.
2James Legge szerint némely kommentátor úgy véli, hogy ez a madár a fecske.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
