7. Amikor Konfuciuszt foglyul ejtették Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy odvas fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütögette a földet.1 Hiába volt hangszere, nem tartotta a ritmust, hiába volt hang, a valódi dallam hiányzott. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.
Jen Huj ott állt,
tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán, mesterét figyelve. Konfuciusz
attól tartott, hogy Jen Huj túlzásba viszi csodálatát, vagy az iránta való
szeretete miatt elmerül a sajnálatába, ezért így szólt hozzá:
-- Huj, könnyű elutasítani az
égi csapásokat, de nehéz visszautasítani az emberek kegyét. Nincs olyan kezdet,
aminek ne lenne vége. Az emberi és az égi egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki
most énekel?
-- Megkérdezhetem, hogy mit
értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani az égi csapásokat? - kérdezte Jen Huj.
-- Az éhség és a szomjúság, a
hideg és a forróság, akadályok vagy zsákutcák, amelyek utunkba állnak – ezek
mind az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből
fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy mindegyik elmúlik. Egy
alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. És ha egy alattvaló ilyen hű az
urával szemben, akkor mennyivel inkább annak kell lennie annak, aki az Ég
parancsait teljesíti?
-- És mit értesz azalatt, hogy
nehéz visszautasítani az emberek kegyét? – érdeklődött tovább Jen Huj.
-- Amikor valaki megkap egy
állást, hamarosan mindenféle sikert ér el. Vég nélkül érkeznek a részére címek
és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez.
Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember
nem tolvaj. Ha én is ezeket [a külső javakat] választanám, akkor miféle ember
lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra
nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből
elejti ennivalóját, otthagyja, és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis közöttük
élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.
-- És mit értesz azalatt, hogy
nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?
-- A tízezer dolog folyamatosan
átalakul, mégsem tudjuk, hogy mi okozza ezt. Honnan tudjuk, hogy mikor van
végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.
-- És mit értesz azalatt, hogy
emberi és égi egy és ugyanaz?
-- Az ember az Ég által létezik, és az Ég is az Ég által létezik – felelte Konfuciusz – Az ember nem hozhatja létre az Eget, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen távozik el, így érkezik el a végéhez.
(1Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
