(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Böjtölnöd kell és önmegtartóztatást gyakorolnod, hogy megtisztítsd szív-elmédet és belső szellemedet. Szabadulj meg tudásodtól. A Tao mélységes, nehéz elmagyarázni, de megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a lényeg pedig a Tao-ból. A testi forma a lényegből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek testén kilenc nyílás van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc nyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik és jel nélkül távozik. Nem lép be ajtón, nincs háza, ahol lakjon; mindenfelé szétáradó. Aki rátalál [a Tao-ra], annak erősek a végtagjai, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a nap és a hold egy helyben járna, és a tízezer dolog nem fejlődne. Nem ez a Tao?

Még a tökéletes tudás sem feltétlenül jelenti azt, hogy képesek vagyunk megérteni, még a vita sem feltétlenül tesz bennünket tudóvá, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember ahhoz tartja magát, amihez bármit is adsz, teljes marad, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy megfeledkezne bármelyikről is. A nemes ember Tao-ja [, amiről tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Van egy ember a Középső-királyságból, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egybegyűlt lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Jie pedig rossz?²

A gyümölcsöt termő növényeknek mind megvannak a maguk jellemzői. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi ideig tart, amennyi alatt egy fehér csikó elnyargal szemünk előtt. Pár pillanat és vége. Erőteljes áramlással tör elő minden dolog, majd csendes lenyugvással tér vissza. Átalakulnak és megszületnek, aztán újra átalakulnak és meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberfélék gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy Visszatérésben³.

Az alaktalan újra alakot ölt és a kialakult újra alaktalanná lesz. Ezt minden ember tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az emberek szoktak erről vitázni, de aki elérte, nem vitázik róla és aki vitázik róla, az nem érte el. Még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért jobb csendben maradni, nem pedig vitázni róla. A Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt hívják a nagy megszerzésnek.

 

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

² Csie volt a Hszia-dinasztia tizenhetedik, egyben utolsó uralkodója, akit a hagyomány zsarnokként említ. Míg Jao-t, a legendásan bölcs uralkodót a hagyomány az Öt császár egyikeként tartja számon.

³Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal