10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:
-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az
Ég és Föld létezése előtt?
-- Igen – válaszolta Konfuciusz
- Ugyanaz a múltban, mint a jelenben.
Zsan Csiu nem kérdezett
egyebet, csak elment. A következő nap újra megjelent Konfuciusznál, és így
szólt:
-- Tegnap azt kérdeztem tőled,
hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester,
azt válaszoltad, hogy „Igen. Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még
úgy véltem, hogy ezt teljesen értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek,
hogy fejtsd ki válaszod?
-- Tegnap azért vélted úgy,
hogy teljesen érted szavaimat, mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára azért
zavarodtál össze, mert a nem-szellemi oldaladdal törekszel megértésre. Nincs
múlt és nincs jelen, nincs kezdet és nincs vég. Vajon lehetnek-e gyerekek és
unokák az előző generáció gyerekei és unokái nélkül?
Zsan Csiu nem felelt.
Konfuciusz folytatta:
-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Vár-e egymásra az élet és halál? Valami [a Tao] mindkettőt egyetlen egységbe fogva megtestesíti. Van-e olyan dolog, ami Ég és Föld előtt is megvolt? Mert ami a dolgokat dolgokká teszi [vagyis a Tao], az maga nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem jöhet elő egy másik dolog előtt, mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég nélküli1.
(1James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének fényében.)
Forrás: The Texts of Taoims (angol nyelven)