1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felkaptatott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Nem-cselekvő ostobával. Tudás így szólította meg őt:
-- Szeretnék neked pár kérdést
feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy
megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk, hogyan viselkedjünk, hogy nyugalmat
találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni, és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?
Három kérdést intézett hozzá,
de Nem-cselekvő ostoba nem válaszolt. Nem azért nem
felelt, mert nem akart, hanem mert nem tudta, hogy mit válaszoljon.
A válaszok nélkül maradt Tudás
visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott
megpillantotta Vad dadogót. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Vad
dadogónak.
-- Ah, tudom! – kiáltott fel Vad
dadogó – Mindjárt elmondom neked.
Ám amikor nekiállt volna
beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.
A válaszok nélkül maradt Tudás
visszatért az Ég palotájába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette
kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:
-- Csak akkor ismered meg a
Tao-t, ha nem gondolkodsz, és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a
Tao-ban, ha nem időzöl sehol, és ha elhagyod a külsőségeket. Csak az visz el a
Tao-hoz, ha nem keresel semmiféle kiindulási pontot és ösvényt.
Tudás erre így szólt:
-- Te és én tudjuk ezt, de az a
kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?
-- Nem-cselekvő ostobának
teljesen igaza volt, mert ő nem tudta a választ – felelte a Sárga császár - Úgy
tűnik, hogy Vad dadogónak is. De te és én még [az igazság] közelében sem
vagyunk, mert mi tudjuk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud. Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli
tanítást valósítja meg.2 A Tao nem megszerezhető, az erényt (de)
nem lehet magunkhoz hívni. Az emberség begyakorolható, az igazságosság
megingatható, a szertartások egymásra erőltethetők. Erre mondják azt, hogy
„Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de),
az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség
elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság
elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság
a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete.”3
Ezért mondják, hogy „Aki
a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában].
Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei).
A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”4
Aki már dologgá vált, annak
nehéz visszatérnie a gyökérhez. A nagy ember az egyetlen, aki ezt meg tudja
tenni.
Az élet a halál követője, a
halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) összegyűlése.
Amikor összegyűlik, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet
és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?
Ezért a tízezer dolog mind Egy.
Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szellemisége és csodája,
ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és rothadása. De
a bűz és rothadás ismét szellemivé és csodává alakul, és a szellemiből és
csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az Ég alatti világon
minden élet egyetlen életpára (csi).” Ezért a bölcs értékeli az Egyet.
Tudás erre ezt mondta a Sárga
császárnak:
-- Amikor Nem-cselekvő ostobát
kérdeztem, ő nem válaszolt. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert
nem tudta, hogy mit válaszoljon. Amikor Vad dadogót kérdeztem, ő válaszolni
akart. Nem azért nem felelt, mert nem akart, hanem mert még a kérdéseket is
elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért
mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?
A Sárga császár így felelt:
-- Azért volt teljesen igaza Nem-cselekvő
ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Vad
dadogónak, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság
közelében sem, mert mi tudjuk.
Amikor Vad dadogó ezt meghallotta, megállapította, hogy a Sárga császár bölcsen szólt.
(1A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.
2 Ebből a két mondatból az első a Lao-ce 56. verséből való, a második pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.
3 Lao-ce 38. versének részlete.
4 Lao-ce 48. versének részlete.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
