(XIII. 5.) Az Ég útja

5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. De előbb igyekeztek megérteni az Eget,¹ és csak azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett az emberség és igazságosság. Miután teljesen megértették az emberséget és igazságosságot, következett a kötelességek megkülönböztetése, felosztása. Miután teljesen megértették a kötelességek megkülönböztetését és felosztását, következtek a formák és neveik. Miután teljesen megértették a formákat és neveiket, következett az emberek képességeik szerinti alkalmazása. Ezt követte az elvégzett munkák elbírálása, ellenőrzése.  Ez elvezett a helyes és helytelen megítéléséhez. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés. Miután sikeresen alkalmazták a jutalmazást és büntetést, az ostoba és okos megértette, mit kell tennie; a tiszteletreméltó és jelentéktelen pedig a számára alkalmas helyre került. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a rátermettségüknek megfelelően alkalmazták, és képességeik alapján megkülönböztették őket. Így mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Ekként szolgálták a felsőbbrendűeket, és gondoskodtak az alsóbbrendűekről; ekként rendezték a dolgokat, és fejlesztették személyiségüket. Nem volt szükségük tudásra vagy tervezgetésre; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a nagy béke és tökéletes kormányzás.

Ezért mondja a könyv: „Vannak formák és vannak a neveik”.² A formákat és neveiket hajdanában is ismerték, de az akkori emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

 Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat és a neveiket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról és a nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a gyökerük. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a kezdetük. Akik szavaikkal kiforgatják a Tao-t vagy ellene beszélnek, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról és a neveikről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az efféléket csak álbölcselkedőnek, sekélyes tudású embernek hívják. Hajdanán is léteztek szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és a neveik. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóiknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalóikról.

(¹James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.

 

²Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 4.) Az Ég útja

4. A kezdet a fentihez tartozik, a részletek a lentiekhez¹; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozás a minisztereken múlik. A három hadsereg és az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen jellemzői.² A jutalmak és büntetések, haszon és veszteség, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen jellemzői.³ Szertartások, törvények, mértékek, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen jellemzői.⁴ A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók bemutatása – ezek a zene jelentéktelen jellemzői.⁵ Jajveszékelés, sírás, gyászöltözék fokozatai és temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen jellemzői. Ehhez az öt jelentéktelen jellemzőhöz a tiszta szellem működése és a szív-elme kifejlesztése szükséges. Ezeket a jellemzőket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, az alattvaló követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb, azt követi az alacsonyabb rangú, és ugyanez az Ég és a Föld sorrendje. Ezért a bölcs őket tekinti példának.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi természetük rendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatosan változik és növekedik a rá jellemző módon – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha még az Ég és Föld is, amelyek a legszellemibbek, rendelkeznek meghatározott ranggal és sorrenddel, akkor ennek még inkább kell lennie az emberek között. Az ősök templomában a rokonainkat tiszteljük; az uralkodói udvarban a rangot; a falvakban az időseket; az ügyes-bajos dolgokban pedig az arra érdemeseket. Ez a nagy Tao rendje.

Ha a Tao-ról beszélünk, de tagadjuk ezt a rendet, akkor magát a Tao-t is tagadjuk. Ha egy olyan Tao-ról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

(¹Wang Rongpei szerint itt a „kezdet” a Tao-t és erényét (de) jelentik, amelyek az uralkodóhoz tartoznak, a „részletek” pedig az emberséget és az igazságosságot jelentik, amelyek az alattvalók, a nép jellemzői.

 

²A „három hadsereg” a kínai feudális államok három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

³Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál.

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek mellett legista tanítás is megjelenik. A legizmus szerint az uralkodónak erős teljhatalommal kell rendelkezni, és nem feltétlenül szükséges, hogy erényes legyen. Az embereket szigorú törvényekkel, jutalmakkal és kemény büntetésekkel kell irányítani.

⁴A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

⁵A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burton Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus