1. A remeteségben élő Hszü Vu-kuj Nü Sang közvetítésével találkozott Vej hercegével, Vu-val.1 Vu herceg együttérző szavakkal köszöntötte Hszü Vu-kujt:
-- Uram, bizonyára megbetegedtél. Feltehetőleg megszenvedted
a hegyi erdők kemény és fáradságos remetelétét, és csak ezért egyeztél bele
abba, hogy szerény személyemet meglátogasd.
-- Inkább nekem kellene részvétet éreznem irántad – mondta
Hszü Vu-kuj – Te miért is éreznél részvétet irántam? Nagyuram, ha beteljesíted az
összes érzéki vágyad, és hagyod kiteljesedni a kedveléseidet és undorodat,
akkor megbetegíted a veled született természet valódi formáját és a végzeted. De
ha elfojtod vágyaidat, és elnyomod kedveléseidet és undorodat, akkor
megbetegíted érzékszerveidet. Inkább én érzek részvétet irántad, uram. Te miért
is éreznél részvétet énirántam?
Vu herceg megvetően nézett, és nem válaszolt. Nem sokkal
később Hszü Vu-kuj így folytatta:
-- Nagyuram, engedd meg, hogy beszéljek neked arról, mit
gondolok a kinézetük alapján a kutyákról. A [számomra] legértéktelenebb kutyák elkapják
zsákmányukat, megtöltik gyomrukat, és megállnak. Ilyen a rókák természete is. Az
átlagos kutyák mintha mindig a Napot néznék.2 A legjobbak viszont úgy
viselkednek, mint akik elvesztették önmagukat. Ám a lovakat még jobban meg
tudom ítélni, mint a kutyákat! Amikor látok egy lovat, amelyik olyan egyenesen
vágtat, mintha egy mérőzsinór mentén tenné, úgy kanyarodik, mintha egy kampó
mentén tenné, vagy olyan pontosan fordul, mintha derékszögben vagy körvonalban
tenné, akkor azt mondom, hogy az a királyság lova. De az nem az Égalatti lova.
Az Égalatti lovának minden tehetsége [önmagától] teljes. Aggódónak,
elveszettnek tűnik, mint aki elveszítette önmagát. Az ilyen ló messze vágtat,
porfelhőt hagyva maga mögött, azt sem tudjuk, hogy merre van.
Ezt hallva Vu herceg elégedett nevetésben tört ki.
Amikor Hszü Vu-kuj kijött a hercegtől, Nü Sang ezt kérdezte
tőle:
-- Uram, hogyan tudtál ilyen egyedülálló hatást gyakorolni
uralkodónkra? Amikor én próbáltam őt valamiről meggyőzni, akkor a Dalok
könyvére, az Írások könyvére, a Szertartások feljegyzéseire vagy
a Zene könyvére utaltam vagy pedig az Aranylapokból és A hat
titkos tanításból idéztem neki.3 Megszámlálhatatlan javaslatot
tettem neki, amelyek régebben már kimagasló sikerekhez vezettek, mégsem
mosolygott soha. Miről beszéltél neki, uram, hogy így felvidult tőle?
-- Csak azt mondtam el neki, hogy megjelenésük és
viselkedésük alapján mit gondolok a kutyákról és lovakról – válaszolta Hszü Vu-kuj.
-- Csak ennyi? – kérdezte Nü Sang.
-- Nem hallottál még azokról, akiket Jüe államból száműztek? – érdeklődött Hszü Vu-kuj – Néhány nappal azután, hogy elhagyták szülőföldjüket, nagyon örültek, amikor találkoztak régi ismerőseikkel. Néhány héttel vagy hónappal később már annak is nagyon megörültek, ha olyasvalakivel találkoztak, akit csak látásból ismertek otthonról. És egy évvel később pedig már annak is nagyon örültek, ha olyannal találkoztak, aki csak úgy nézett ki, mintha a földijük lett volna. Minél több idő telt el száműzetésük óta, annál jobban vágytak földijeik után. Ez nem így szokott lenni? Amikor valaki a vadonba menekül, ahol egybegabalyodott tüskés bozótosok állják útját a menyétjárta apró ösvényeken, ahol ürességben és elszigeteltségben él hosszú időn át, már annak is megörvend, ha emberi lépteket hall. Hát még akkor hogyan megörülne, ha saját testvére vagy rokona beszélne és nevetne mellette! Milyen régen volt már, hogy egy igaz ember beszélt és nevetett uralkodónk mellett!
(1Nü Sang volt Vu herceg minisztere. Vu herceg a hatalmas Jin/Csin állam darabokra hullása során kialakult önálló Vej állam második uralkodója volt i.e. 396-370 között.
2Olyan büszkén tartják a fejüket.
3Az Aranylapok történelmi feljegyzéseket, népességnyilvántartási adatokat tartalmazó irat lehetett, amelyet arany-vagy fémlapokra véstek, hogy minél tovább fennmaradjanak. A hat titkos tanítás (Liu tao) hadviselésről és kormányzási elvekről szóló mű, amelyet a hagyomány Csieng Ce-ja tábornoknak tulajdonít. Az előző négy pedig az „Öt klasszikus” négy műve, amelyből a Zene könyve, a hatodik, a Csin-dinasztia {i.e. 221-206} idején elveszett.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
