(XX. 3.) A hegyi fa

3. Pej Kung Sö hozzájárulást gyűjtött, hogy egy harangállványt készítsenek Vej állam hercege, Ling számára. Hamarosan felépült az oltár a külső városfalon kívül, majd három hónapon belül a harangállvány alsó és felső szintjei is készen álltak.¹

Csing-csi herceg csodálkozva kérdezte meg tőle:²

-- Milyen módszert alkalmaztál [, hogy ilyen hamar megoldottad]?

-- Hogyan merészelnék bármilyen módszert alkalmazni az egység középpontjában? – válaszolta Pej Kung Sö – Azt hallottam: „Miután kifaragtad és megcsiszoltad, engedd, hogy visszatérjen az egyszerűséghez”. Bután, értelem nélkül, nyugodtan ténferegtem, és sodródtam a nyájjal, tömeggel. Elkísértem azokat, akik elmentek, és üdvözöltem azokat, akik jöttek. Ami jönni akartam, nem akadályoztam, ami menni akart, nem tartottam vissza. Elnéző voltam azokkal, akik erősen ellenezték; együtt működtem azokkal, akik határozatlanok voltak; azokra támaszkodtak, akik a lehető legtöbbet adták.³ Így voltam képes adományokat gyűjteni reggeltől estig anélkül, hogy a legcsekélyebb visszautasítással találkoztam volna. Mennyivel inkább érvényes lehet ez arra, aki a Nagyszerű út követője!

(¹A harangállványok az ókori Kínában elsősorban a felső osztály, az elit gazdagságát, hatalmát hivatott szimbolizálni. A Csou-korban fejlődött ki a harangok elrendezésének szokása, ekkor még tizenháromtól egészen hatvannégyig bármennyi harangot rögzíthettek a fából készült állványokra.

 

²Csing-csi herceg Vu állam uralkodójának fia volt, aki apjának gyilkosa és utódja, Helü király elől Vej államba menekült. Helü király i.e. 514-ben került Vu állam trónjára, és i.e. 496-ig uralkodott. Az ő fegyvere volt a híres Mo-je kard, amelyet a VI. fejezet 10. részében említenek.

 

³Az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike eltérően értelmezi, és fordítja ezt az utolsó négy mondatot, amiből az utolsó hármat Victor H. Mair értelmezéséből fordítottam.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven) 

 

(XX. 2.) A hegyi fa

2. Si Nan Ji Liao meglátogatta Lu állam hercegét.

-- Miért vagy gondterhelt, uram? – kérdezte Si Nan mester, mikor meglátta az uralkodó szomorú arcát.

-- Az előző királyok módszereit tanulmányozom – válaszolta Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem az eltávozottak szellemeit, és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt személyes elköteleződéssel végzem, pillanatnyi szünet nélkül. De így sem sikerül elkerülni a gondokat, bajokat. Emiatt vagyok szomorú.

-- Felszínes módszereket alkalmazol a gondok és bajok elkerülésére – mondta Si Nan mester – A dús szőrű rókák és a kecses, foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirtek barlangjaiban húzzák meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal otthonukban pihennek - ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség, szomjúság és egyéb kín, kerülik az embert, élelmüket messze, a folyóknál és tavaknál keresik - ilyen elszántak. De így sem kerülhetik el a hálókat és csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A saját prémjük, bőrük hoz rájuk minden bajt. És vajon uraságod prémje nem éppen Lu állam? Arra kérnélek, hogy vetkőzd le formádat, vesd le bőrödet! Tisztítsd meg szív-elmédet, távolítsd el vágyaidat, és vándorolj a néptelen mezőkön!

Jüe állam déli részén van egy terület, aminek az a neve, hogy a Megalapozott Erény (de) Földje. Népe tudatlan és egyszerű, keveset gondolnak magukra, és alig vannak vágyaik. Ismerik a dolgok elkészítésének módját, mégsem gyűjtögetnek és kuporgatnak. Adnak, de nem várnak el cserébe semmit. Nem tudják, hogyan használják az igazságosságot, és nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan kiszámíthatatlanul járnak-kelnek, mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik a Nagy módszer ösvényét tapossák. Születésüket örömmel ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Arra kérnélek, hagyd el államodat, add fel megszokott módszereidet, és a Tao irányításával utazz oda!

-- Az út odafelé hosszú és veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon és hegyeken kell átkelnem, nekem pedig nincs se csónakom, se hintóm. Hogyan jutok oda?

Si Nan mester így válaszolt:

-- Ha feladod rangodat és az otthonod kényelmét, akkor máris lesz hintód.

Lu állam uralkodója közbevágott:

-- Az út odafelé hosszú és magányos. Ki lesz a társam? Nincs ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a célomat?

-- Csökkentsd szükségleteidet, vegyél vissza vágyaidból, és hiába nincs ennivalód, elégségesnek fogod találni. Egészen addig gázolj a folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe, nem látod a partot. Minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol ér véget az utad. Azok, akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és hazamennek. Ettől kezdve még távolabb kerülsz.

Aki másokat birtokol, azt lekötik a gondok, bajok. Akit az emberek birtokolnak, az tele van aggodalommal. Ezért Jao nem birtokolta az embereket, és őt sem birtokolták. Arra kérnélek, hogy szabadítsd meg magad a gondjaidtól, bajaidtól; szabadítsd meg magad az aggodalmaidtól, és vándorolj a Tao-val a Nagy Semmiség földjén!

Amikor valaki egy hajóval kel át a folyón, és egy arra sodródó, üres csónak nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban, akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha kiáltását figyelmen kívül hagyják, még egyszer kiált majd. Ha erre a másodikra sem válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már gyalázkodó szavak kíséretében. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna neki?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)