2. Si Nan Ji Liao meglátogatta Lu állam hercegét.
-- Miért vagy gondterhelt, uram?
– kérdezte Si Nan mester, mikor meglátta az uralkodó szomorú arcát.
-- Az előző királyok módszereit
tanulmányozom – válaszolta Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem
az eltávozottak szellemeit, és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt
személyes elköteleződéssel végzem, pillanatnyi szünet nélkül. De így sem
sikerül elkerülni a gondokat, bajokat. Emiatt vagyok szomorú.
-- Felszínes módszereket
alkalmazol a gondok és bajok elkerülésére – mondta Si Nan mester – A dús szőrű
rókák és a kecses, foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirtek barlangjaiban
húzzák meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal
otthonukban pihennek - ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség,
szomjúság és egyéb kín, kerülik az embert, élelmüket messze, a folyóknál és
tavaknál keresik - ilyen elszántak. De így sem kerülhetik el a hálókat és
csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A saját prémjük, bőrük hoz rájuk minden bajt.
És vajon uraságod prémje nem éppen Lu állam? Arra kérnélek, hogy vetkőzd le
formádat, vesd le bőrödet! Tisztítsd meg szív-elmédet, távolítsd el vágyaidat,
és vándorolj a néptelen mezőkön!
Jüe állam déli részén van egy terület,
aminek az a neve, hogy a Megalapozott Erény (de) Földje. Népe tudatlan
és egyszerű, keveset gondolnak magukra, és alig vannak vágyaik. Ismerik a
dolgok elkészítésének módját, mégsem gyűjtögetnek és kuporgatnak. Adnak, de nem
várnak el cserébe semmit. Nem tudják, hogyan használják az igazságosságot, és
nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan kiszámíthatatlanul járnak-kelnek,
mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik a Nagy módszer ösvényét tapossák.
Születésüket örömmel ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Arra
kérnélek, hagyd el államodat, add fel megszokott módszereidet, és a Tao
irányításával utazz oda!
-- Az út odafelé hosszú és
veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon és hegyeken kell átkelnem, nekem
pedig nincs se csónakom, se hintóm. Hogyan jutok oda?
Si Nan mester így válaszolt:
-- Ha feladod rangodat és az
otthonod kényelmét, akkor máris lesz hintód.
Lu állam uralkodója
közbevágott:
-- Az út odafelé hosszú és
magányos. Ki lesz a társam? Nincs ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a
célomat?
-- Csökkentsd szükségleteidet,
vegyél vissza vágyaidból, és hiába nincs ennivalód, elégségesnek fogod találni.
Egészen addig gázolj a folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe,
nem látod a partot. Minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol
ér véget az utad. Azok, akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és
hazamennek. Ettől kezdve még távolabb kerülsz.
Aki másokat birtokol, azt
lekötik a gondok, bajok. Akit az emberek birtokolnak, az tele van aggodalommal.
Ezért Jao nem birtokolta az embereket, és őt sem birtokolták. Arra kérnélek,
hogy szabadítsd meg magad a gondjaidtól, bajaidtól; szabadítsd meg magad az
aggodalmaidtól, és vándorolj a Tao-val a Nagy Semmiség földjén!
Amikor valaki egy hajóval kel át a folyón, és egy arra sodródó, üres csónak nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban, akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha kiáltását figyelmen kívül hagyják, még egyszer kiált majd. Ha erre a másodikra sem válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már gyalázkodó szavak kíséretében. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna neki?
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése