(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban teljesen elszegényedtem, Csen és Caj között rám támadtak. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki elmenekült Csia államból? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára a kisbabáját és sietve eltávozott. Megkérdezték tőle: „A pénz miatt csináltad ezt? De hiszen egy kisbaba nem ér annyi pénzt. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy kisbaba több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat és miért a kisbabáddal a hátadon menekülsz?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyerekhez való kötődésemet az Ég rendelte el.” Amiket nyereség fűz össze, azok szétválnak egymástól, mihelyst szerencsétlenség, baj vagy veszedelem fenyegeti őket. Míg azok, amelyeknek kapcsolatát az Ég rendelte el, még inkább ragaszkodnak egymáshoz szerencsétlenség, baj vagy veszedelem esetén. Micsoda különbség van a ragaszkodás és a szétválás között!

Egy nemes ember (csün-je/junzi) barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé (hsziao-zsen/xiaoren) viszont édes, mint az újbor. De a nemesember íztelensége odafigyelés, addig a kisember édessége nemtörődömség. Az a kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit, tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, de iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Jegyezd meg szavaimat! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha engedékeny vagy. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha engedékeny vagy, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól és nem fárasztod el magad, akkor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd testedet. És amikor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni az anyagi dolgoktól.”

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 4.) A hegyi fa

4. Amikor Konfuciuszt Csen and Caj között megtámadták, hét napon át nem evett főtt ételt*. [Később] Ta-kung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.

-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte Ta-kung Zsen.

-- Igen – felelte Konfuciusz.

-- Félsz a haláltól? 

-- Igen - hangzott a válasz.

-- Akkor engedd meg, hogy arról az útról beszéljek neked, amivel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – A keleti tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj**. Ide-oda csapkodnak, mintha nem volna semmi erejük. Kötelékben szálldosnak és szorosan összebújva fészkelnek egymással. Sosem röppennek ki elsőként, sosem térnek meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, így kívülállók kevéssé árthatnak nekik. Így elkerülik a veszélyt.

Az egyenes törzsű fát vágják ki először, az édes vizet adó kút apad el előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy megkülönböztesd magad az értéktelenektől. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és holdat. Ezért nem vagy képes arra, hogy elkerüld a veszélyt.

Hallottam, hogy a nagy beteljesülés embere azt mondja: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől és hírnévtől és visszatérjen az emberekhez? A Tao-val együtt úszik, de ő nem pihen meg a ragyogásban; az erénnyel (de) sétál, de nem időzik a hírnévben. Üres és közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Kitörli tetteinek nyomait, feladja befolyását, hatalmát és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Emiatt nem hibáztat másokat és mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?

-- Kiváló! – kiáltott fel Konfuciusz. Ezek után elbúcsúzott társaitól és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, hát akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!

 

(*A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.

 

**James Legge szerint némely kommentátor szerint ez a madár fecske.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)