(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban koldusbotra jutottam, Csen és Caj között fogságba kerültem. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki Csia államból menekült el? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára csecsemő kisfiát, és eliramodott. Utána megkérdezték tőle: „A pénz miatt cselekedtél volna így? De hiszen egy csecsemő nem ér annyit. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy csecsemő több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat, és miért a csecsemőddel a hátadon menekültél el?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyereket az Ég rendelte hozzám.” Az a kapcsolat, amit nyereség fűz össze, széthullik, mihelyst szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás fenyegeti. Míg az a kapcsolat, amit az Ég rendelt el, még szorosabbá válik szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás esetén. És micsoda különbség van szorosabbá válás és széthullás között!

Egy nemes ember barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé viszont édes, mint az újbor. De a nemes ember íztelensége összeköt, a kis ember édessége viszont eltaszít. A kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit. És bár tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte közeledni, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Legyél elővigyázatos! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha nem ellenkezel velük. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha nem ellenkezel, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól, és nem fárasztod el magad, akkor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd testedet. És amikor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni a dolgoktól.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 4.) A hegyi fa

4.  Amikor Konfuciusz Csen and Caj között fogságba került, hét napon át nem evett főtt ételt.¹ [Később] a Takung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.

-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte tőle Zsen.

-- Igen – felelte Konfuciusz.

-- Félsz a haláltól? 

-- Igen, félek - hangzott a válasz.

-- Akkor hadd beszéljek neked a Tao-ról, ezzel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – Keleten, a tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj.² Ide-oda csapkodnak, mintha erejük sem volna. Kötelékben szálldosnak, és szorosan összebújnak fészkükben. Egyik sem röppen ki elsőként, egyik sem tér meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, ezért más élőlények alig árthatnak nekik. Így kerülik el a sorscsapásokat.

Az egyenes törzsű fát vágják ki leghamarabb, az édes vizet adó kutat merítik ki előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy különbnek mutasd magad a hitványoktól. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a Napot és Holdat. Ezért nem tudod elkerülni a sorscsapásokat.

Hallottam a nagy beteljesülés emberének mondását: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől, a hírnévtől, és visszatérjen az egyszerű emberek közé? A Tao-val együtt áramlik, de nem akarja, hogy látható legyen; erénnyel (de) sétál, de nem időzik hírnévben. Egyszerű és közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Eltörli nyomait, feladja befolyását, hatalmát, és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Így hát nem hibáztat másokat, és mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?

-- Tökéletesen igaz! – kiáltott fel Konfuciusz. Majd elbúcsúzott társaitól, és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!

 

(¹A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.

 

²James Legge szerint némely kommentátor úgy véli, hogy ez a madár a fecske.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)