8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászbotot tartó öregembert.1 Ez a horgászat olybá tűnt, mintha az öreg nem is akarna halat fogni, sokkal inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt a részéről. Ven király szerette volna hivatali rangra emelni őt, és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy a száz törzset megfosztja egy ilyen égi oltalomtól, ezért másnap hajnalban összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:
-- Éjjel álmomban egy nagyszerű
férfit láttam, sötét hajú, sötét bőrűt, szakállasat. Olyan tarka lovon ült,
aminek bíborszínű patái voltak. Így parancsolt rám ez a férfi: „Add át a
kormányzást annak az öregembernek, akivel Cang-ban találkoztál. Talán akkor a
nép meggyógyul!”
A miniszterek döbbenten
kiáltottak fel:
-- Az elhunyt édesapád, a
király volt az!
-- Akkor nézzük, hogy mint
mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.
-- Az elhunyt édesapád parancsa
volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?
Így hát a király az udvarába
hívta a cang-i öregembert, és rábízta a kormányzást. Az öregember változatlanul
hagyott minden szabályt, törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.
Három év elteltével Ven király
körútra indult, hogy körülnézzen államában. Azt tapasztalta, hogy a helyi hivatalnokok
megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat; vezetőik
már nem kérkedtek erényeikkel; és senki nem merte a mérőeszközöket kivinni az
állam határain túlra. Miután a helyi tisztviselők megszüntették
érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat, a közös együttműködés
vált fontossá számukra. Miután vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel, a közös
ügynek szentelték figyelmüket. Miután senki nem merte a mérőeszközöket az állam
határain túlra vinni, a szomszédos államokban is megszűnt a bizalmatlanság és
gyanakvás.
Emiatt Ven király kinevezte az
öregembert nagy tanítómesternek, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt
kérdezte tőle:
-- Ezt a kormányzási módszert
vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég alatti világra?
A cang-i öregember meghökkent,
és nem válaszolt. Majd bizonytalanul motyogva eltávozott. A következő reggel az
öregember még kiadta rendelkezéseit, ám amint az éj leszállt, eltűnt. Többé nem
is hallottak róla.
Jen Jüan ezzel kapcsolatban
kérdezte Konfuciuszt:
-- Lehetséges, hogy Ven király nem
is volt tökéletes [uralkodó]? Miért kellett neki egy ilyen álomra hivatkozni?
-- Csend! – szólt rá Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy őt bíráld? [Az álomra való hivatkozással] csak egy pillanatnyi nehézséget simított el.
(1Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése