10. A régiek közül voltak olyanok, akiknek a tudása a legvégsőig eljutott. Mi volt ez a legvégső? Néhányuk azt gondolta, hogy kezdetben a dolgok még nem léteztek. Ez a legvégső, amit elértek, ehhez már semmit nem lehetett hozzátenni. Utána voltak olyanok, akik felismerték, hogy a dolgok léteznek. Úgy tekintették az életre, mint veszteségre, a halálra, mint visszatérésre. Ezáltal a megosztás létrejött. A következők között voltak olyanok, akik azt mondták: „Kezdetben volt a nem-levő. Később lett az élet, és amikor lett az élet, hirtelen lett halál. A nem-levőt tekintjük fejnek, az életet testnek, a halált a fenéknek. Ki tudja a levőt és a nem-levőt, életet és halált egynek tekinteni? Azzal barátok leszünk!”1
Bár ez három különböző nézet, mégis ugyanahhoz a törzshöz
tartozik. A Csao és Csing család tagjai, akik őseik vezetéknevét viselik, vagy
a Csia család tagjai, akik birtokukról kapták vezetéknevüket sem azonosak,
mégis mindannyian a Csu királyi családhoz tartoznak.
Az élet a homályból és sötétből keletkezik. Szétszóródik és
darabokra hullik, azt mondják rá, hogy elmozdul [a megkülönböztetés
állapotába]. Megkísérelhetjük azt, hogy beszélünk erről az elmozdulásról, de
nem tudunk róla beszélni, és annak ellenére, hogy így van, nem is érthetjük meg.
Téli áldozáskor létezik a gyomor, léteznek a paták, amelyeket külön lehet
választani, ugyanakkor mégsem lehet különválasztani [, mert mind a megszentelt
állat részei]. Ha valaki megnéz egy házat, akkor körbejárja a hálókamrákat és az
ősök szentélyét, de be fog tekinteni még az illemhelyre is. Ezáltal elmozdul a
megkülönböztetés állapotába (azaz részekre bontja a ház egészét).
Szeretnék még mondani valamit erről az elmozdulásról. Az emberek az életet alapnak szokták tekinteni, a tudást pedig tanítónak. Ezt követve eljutnak a „helyes” és „helytelen” használatához. Ennek eredményeként kialakulnak „nevek”, és kialakulnak „valóságtartalmak”. Ezáltal mindenki döntőbírónak képzeli magát. Önmagukat állítják mások elé példaképül, és ezért még meghalni is készek. A hasznosságot bölcsességnek tekintik, a haszontalanságot hülyeségnek. Aki sikeres, az jóhírnévre tesz szert, aki vesztes, az szégyenben marad. A mai emberek, akik követik ezt a megkülönböztetést olyanok, mint a tücsök és a kis galamb, akik egyformák.2
(1A bekezdés nagy része megtalálható a II.fejezet 5. és a VI. fejezet 9. részében.
2A tücsök és a kis galamb az I. fejezet 2.részében együtt neveti ki a hatalmas peng madarat.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése