(XXIII. 11.) Keng-szang Csu


11. Amikor valaki rálép egy idegen lábára a piacon, azonnal elnézést kér a figyelmetlenségéért. Ha valaki az idősebb bátyja lábára lép, gyengéden megsimogatja, és ha valaki a szülei lábára lép, akkor nem mond, és nem csinál semmit.1 Ezért mondják: „A tökéletes szertartás nem tesz különbséget az emberek között; a tökéletes igazságosság nem tesz különbséget önmagunk és a dolgok között; a tökéletes bölcsesség nem tervezget; a tökéletes emberség nem részrehajló; a tökéletes bizalom visszautasítja az aranyat”.

Távolítsd el akaratod sürgető ösztönzéseit; vess véget szív-elméd tévelygéseinek; engedd el az erény terhét; tüntess el minden akadályt a Tao szabad folyása elől!

Dicsőség és gazdaság, elismerés és tekintély, hírnév és haszon – ez a hat ösztönzi az akaratot. Megjelenés és mozdulatok, szépség és ékesszólás, felzaklatott életerő és szándék – ez a hat a szív-elme tévelygése. Undor és vágy, öröm és harag, gyász és boldogság – ez a hat az erény terhe. Elutasítás és közeledés, kapás és adás, tudás és képesség – ez a hat akadályozza a Tao folyását. Amikor ez a hat elemből álló négy csoport nem zaklatja a mellkasod, akkor egyenes leszel; amikor egyenes leszel, lenyugszol; amikor nyugodt leszel, átlátszóvá válsz; amikor átlátszóvá válsz, üres leszel; amikor üres leszel, nem-cselekvővé válsz; és mégsem lesz semmi, ami ne lenne megcsinálva.2

A Tao az erény uralkodója. Az élet az erény kisugárzása. A veleszületett természet az élet tartalma. A veleszületett természetet mozgását cselekedetnek nevezik. A hamis cselekedetet hibának nevezik. A megértés összeköt, a megértés tervez. De a megértés, ami nem-értő, az olyan, mint egy oldalpillantás. Azt a cselekedetet, ami külső kényszerből történik, erénynek nevezik. Azt a cselekedetet, amiben semmi más nincs, mint én (azaz a valódi, belső természetünk), rendnek hívják. Bár nevükben (azaz meghatározásukban) ellentétesek, valóságtartalmuk megegyezik.



(1Minél szorosabb kötelék fűzi össze az embereket, annál kevesebb udvariaskodásra van szükség.


2A Lao-ce 48. versében ez szerepel: „(…) s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”)




Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

Nincsenek megjegyzések: