9. Csü Csüe Ce így szólította meg Csang Vu Ce-t:
-- Ezt hallottam a mestertől*: “A bölcs ember nem foglalkozik világi
ügyekkel. Nem keresi azt, ami hasznos és nem próbálja meg távol tartani magát
attól, ami ártalmas. Nem törekszik; nem törődik a
viselkedés szabályaival. Anélkül beszél, hogy szavakat mondana; anélkül mond szavakat, hogy beszélne. A földi világ porában vándorol.” Ám a mester ezt az egészet
üres szavak gát nélküli folyamának ítélte, de én úgy vélem, hogy ez a rejtélyes Tao követésének
leírása. Te mit gondolsz erről, uram?
Csang Vu így válaszolt:
-- Ilyen szavak hallatán még maga Huang-ti (‘Sárga császár’) is
összezavarodna, hogyan volna képes Csiu megérteni ezeket? Sőt, még te is túl
elhamarkodottan becsülöd fel a dolgokat. Látsz egy tojást, és máris keresed a belőle kikelő kakast; látsz egy íjat, és máris várod a sült galambot. Megpróbálom úgy nagyjából körülírva elmagyarázni; és
te ugyanígy próbálj megérteni.
Hogyan képes a bölcs nekitámaszkodni a napnak és a holdnak, és a karja
alá fogni az egész univerzumot? Úgy, hogy egybeolvaszt mindent és elutasítja a megkülönböztető homályosságot. Nem érdekli a
rang és a megbecsülés. Az átlagember sürög-forog és erőlködik; a
bölcs buta és közönyös**. Képes tízezer év egyenlőtlenségét egyetlen tisztasággá olvasztani és ugyanígy cselekszik az állandóan spontán átalakulásban lévő tízezer dologgal.
Honnan is tudhatnám, hogy az élet szeretete nem pusztán illúzió? Honnan is tudhatnám, hogy a
halál iránti ellenszenv nem valami olyasmi, mint amikor egy eltévedt gyerek nem
ismeri fel azt, hogy valójában hazafelé tart? A szépséges Li Csi a határparancsnok, Ái lánya
volt ***. Amikor őt Csin/Jin állam uralkodójának adták, először sírni kezdett [szomorúságában], még a ruháját is eláztatták könnyei. De amikor a fejedelmi palotába érkezve ő maga is a fényűző kanapén foglalt helyet, és ő is
gabonán-és-füveken nevelt állatok húsát fogyasztotta, már megbánta, hogy előtte
sírt. Honnan is tudhatnám, hogy a halottak nem bánják-e meg, hogy korábban úgy
ragaszkodtak az élethez?
Lehet, hogy azok, akik álmukban egy lakomán bort iszogattak, reggel sírva
ébrednek; lehet, hogy azok, akik álmukban sírtak, reggel vadászatra indulnak.
Amikor álmodunk, nem tudjuk, hogy az egy álom. Vannak, akik álmukban próbálják meg értelmezni álmaikat, és miután felébrednek, csak akkor jönnek rá, hogy álom volt. Előbb-utóbb elérkezik a nagyszerű ébredés, és akkor felismerjük, hogy ez az élet
valójában egy nagyszerű álom volt. De a bolondok azt gondolják, hogy ébren
vannak, és azzal hitegetik magukat, hogy tisztában vannak azzal, hogy melyikük
az uralkodó és melyikük az istállófiú. Micsoda szűklátókörűség! Csiu és
te álmodtok, és még én magam, aki azt mondom, hogy álmodtok, szintén álmodom.
Ezek a szavak nagyon rejtélyesnek tűnnek, de talán tízezer nemzedék múlva feltűnik egy nagy bölcs, aki majd meg tudja magyarázni őket, és mégis, olyan lesz ez,
mintha egyik napról a másikra tűnne fel.
(*Ez a bizonyos "mester" maga Konfuciusz, akinek keresztneve Csiu volt. Nagyfokú tiszteletlenségről árulkodik, hogy Konfuciusz ('Kung Ce') helyett ezen a keresztnevén említik. A fordítók többsége ebben a
részben ‘mester’ szó helyett Konfuciuszt ír.
**A Lao-ce mű 20. versének szerzője hasonló módon írja le magát.
***Ugyanennek a fejezetnek a 8. részében Csuang Ce már megemlítette Li Csi-t ,
aki azonban egy északi barbár törzs, a Li Rong vezetőjének lánya volt. James
Legge azt feltételezi, hogy Ái határparancsnok esetleg otthagyta ezt az eredeti
állását és csatlakozott ehhez a törzshöz.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése