3. Térjünk vissza a lovakra, akik szeretik a tágas, szabad teret, füvet legelnek és vizet isznak. Amikor jól érzik magukat, egymáshoz dörzsölik a nyakukat. Amikor haragosak, hátat fordítanak és hátsó lábukkal rúgnak. A lovak tudása ennyiben ki is merül. De ha befogják őket és egy hold alakú fémlapocskával díszítve homlokukat egymás mellé felsorakoztatják a lovakat, akkor megtanulják, hogyan törjék össze a keresztrudat, hogyan fordítsák ki a jármot, hogyan szakítsák fel a hintó tetejét, hogyan köpjék ki a zablájukat, hogyan szakítsák el a kantárt. Po-lü bűne, hogy a lovaknak ez a képessége kialakult és hogy ezáltal úgy viselkednek, mintha banditák volnának.
Ho-hszü* idejében az emberek tudás nélkül tették a dolgaikat
otthonaikban, és tudás nélkül léptek ki házaikból. Étellel tömték tele magukat,
boldogok voltak, és teli hassal ténferegtek. Az emberek képessége ennyiben ki
is merült. De aztán jöttek a bölcsek, hajlongtak és bókoltak a szertartásokban (li) és a zenében (jüe) hogy megújítsák az Égalatti testét; kecsegtettek-csábítottak az
emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji), hogy megvigasztalják az Égalatti szívét.
Ezután az emberek elkezdtek vágyakozni és sóvárogni a
tudás után, és egymással harcolni a haszonért, és nem lehetett megállítani
őket. Ez is a bölcsek tévedése.
(*Az ókori Kína egyik legendás uralkodója, akiről azonban többet nem
tudunk)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése