(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz¹:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam, és amikor felnőtté váltam, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőt és azonosat, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Kimerítően foglalkoztam megannyi filozófiával, és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy érvelésem rosszabb, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle? Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a szám. Megkérdezhetem, hogy te mit tanácsolsz?

Mou herceg előrehajolt székében, és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre, és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Ó, milyen boldog vagyok itt! Ha akarok, kint ugrándozom a kút peremén, aztán visszamászok, és megpihenek a kút falának egyik kis üregében. Amikor vízbe ugrom, hónaljig elmerülök benne, és az államat magasan fenntartom. Amikor pedig belecsúszok az iszapba, addig ások, amíg a lábam teljesen bele nem süllyed. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét, és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem nézed meg te magad, uram?”

De mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse beledugta volna bal lábát a kútba, a már bent lévő jobb térde elakadt. Kiszabadította magát, és hátrébb húzódott. Majd beszélni kezdett a békának a tengerről: „Területe még ezer li-től is nagyobb; mélysége, mint ezer szakadéké. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött, majd megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rábírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet, vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Lehetetlen erre vállalkozni!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan, és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle, és azután tapogatózol, hogy min vitatkozhatnál vele. Olyan ez, mintha egy csövön keresztül fürkésznéd az eget, vagy egy ár segítségével akarnád megmérni a föld mélyét. Nem túl kicsik ezek az eszközök ezekre a célokra? Eredj utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? Ám mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így négykézláb mászott haza. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál, és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(¹Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül, és katonákkal kerítették be őt¹. Konfuciusz azonban tovább énekelt, és játszott lantján. Ce-lu odament hozzá, és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Jer, és elmondom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam távol tartani magam a gondoktól-bajoktól. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át törekedtem a sikerre. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében az Ég alatt senki sem szembesült gondokkal-bajokkal. Ám ez nem az emberek tudásából fakadt. Csie vagy Csou idejében az Ég alatt senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] nem ért el sikert. Ám ez nem az emberek tudásának hiányából fakadt. Az akkori idők és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapódó kardpengék láttán is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a gondokat-bajokat a sors határozza meg, és hogy a sikert az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint egy bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu! A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk, és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te vagy Jang Hu, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(¹Beszélgetésekés mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj¹ irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, mégis alig bírok vele. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyanok, mint a permet. Az egész összekeveredik, és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom a bennem lévő égi gépezetem anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Bár rengeteg a lábam, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az égi gépezetet? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének is lábaim, mire használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Gerincem és a bordáim segítenek a haladásban, mivel testtel rendelkezem. De neked, uram, aki örvények közepette támadsz fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulsz le a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Az igaz, hogy örvények közepette támadok fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulok le a Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött, vagy ha rám tapos, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté, és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs ember lehet nagy győztes.

 

 (¹A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet a legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

(XVII. 7.) Őszi áradások

7. A Sárga-folyó ura megkérdezte:

-- Ha csak ennyiről van szó, akkor miért olyan értékes a Tao?

Az Északi-tenger ura így felelt:

-- Aki megérti a Tao-t, az megérti az alapelvet [, amely minden létező formára jellemző]. Aki megérti az alapelvet, az tisztán átlátja az eshetőségeket. És aki tisztán átlátja az eshetőségeket, az nem okoz kárt magának semmivel. Amikor valakinek tökéletes az erénye (de), akkor nem égeti meg tűz, nem fullad vízbe, nem árt neki hideg és forróság, nem sebesítik meg sem madarak, sem vadállatok. Nem amiatt, mert közönyös irántuk, hanem mert különbséget tud tenni biztonságos és veszélyes között; belenyugszik a szerencsétlenségbe és a szerencsébe egyaránt; odafigyel arra, hogy merről jön és merre megy, így semmi nem árt neki.
Ezért mondják azt: „Az égi belül van, az emberi kívül, és az erény (de) az égiben lakozik. Amikor megérted, hogy mi az égi, és mi az emberi működés, akkor gyökeret versz abban, ami égi, és elfoglalod helyed az erényben (de). Ezután meghajolhatsz vagy kinyújtózhatsz, előre siethetsz vagy késlekedhetsz, akkor is visszatérsz a lényeghez, és megvalósítod a tökéletest”.

-- Mit értesz azon, hogy égi, és mit értesz azon, hogy emberi?

-- Az ökröknek és lovaknak négy lábuk van – válaszolt az Északi-tenger ura – Ez az égi. Amikor a lovakat felkantározzák vagy az ökrök orrát átfúrják, ez az emberi. Ezért mondják azt: „Ne engedd, hogy az emberi elsöpörje az égit, ne engedd, hogy a szándékaid elsöpörjék azt, amit a sors rendelt el; ne áldozd fel jóhíredet azért, hogy megszerezz valamit. Ha erre gondosan vigyázol, és nem veszíted el, akkor elmondhatod, hogy visszatértél az eredeti természetedhez.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)